Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Bevezetés
16 nek segélyével azokat megmagyarázni törekedhetünk : a véletlen vagy végzet, és az isteni terv elmélete. Az első mit- sem magyaráz, miután feladatául tűzi ki magának figyelmen kivül hagyni az emberiség végrendeltetését. Romokon ülve, a jövőnek hátat fordítva, tetemek feljegyzésével elégszik meg. E gyümölcstelen és vigasz nélküli munkából ezeket következteti : a dolgok igy történtek, miután igy kellett történniük ; mert játékai a véletlennek, vagy a világállag fejleményei. S ebben áll a pantheismus, mely csak módosulása a materialismusnak, s mely korunk történetírásának fáradozásait megmételyezé, mióta a történetírók és tudósok elveiket Hegel és Schelling bölcsészetétől kölcsönzék. Egészen máskép áll a dolog az isteni tervvel, melyet a hit közöl velünk, s mely abban áll. hogy a világ minden eseményeiben a gondviselés előre megalapított tervének kivitelét lássuk, mely nem egyéb, mint a bukott emberiségnek helyreállítása a közbenjáró által. Ez a történelem igazi bölcsészete, mely egyszerre megvilágítja a multat, melyet magyaráz, és a jövőt, melybe nézni enged. Ennek elvei szerint a régi kort a Messiás országához való előkészületnek, az újat a Messiás országának tekinthetjük. Minden a századok e főszemélyén fordul meg, és az egész épület e nagy sarkköven nyugszik, super lapidem summum angularem : igy világosan látni az idők éjjelében, s csak még azon szerepnek, melyet minden nép az isteni tervben betöltött, tanulmányozása marad hátra, kifejtvén nagysága- és bukását akár erkölcsi tulajdonai, akár a gondviseléstől, vonatkozással az isteni megváltóra nyert különös küldetése folytán. Midőn a kővágó az építőmester rajzai szerint faragja a kőtömeget, nem töri fejét az egységes terven, melyet a művészet embere készített, hogy minden rész meghatározott helyére jusson. A századok munkájánál is minden nemzet a maga kövét faragja, de a világ nagy építőmestere az, ki kitűzi a helyet, melyet műveinek csodálatos öszhangzatában
