Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Bevezetés

9 volna adni, u. m. a melyek A Történelem katholikus bölcsészeiében előadottakat megerősítik. Mgr. Parisis, püspökünk, egyike az elsőknek, ezeket irá: „A mi örömmel töltött el, az maga a mű cime. Mi sem célszerűbb ugyanis, mint a vizsgálódások e módja; mert mai napság semmi sincs annyira félreismerve, mint Istennek a világ dolgaira való befolyása. Valóban eliszonyodom, ba látom, mikép helyébe majd mindenütt szabályszerűen és hivatalosan az ember uralma tétetett, még pedig nemcsak a nyilván istentagadó tudomány mindig korlátolt befolyása, hanem a mi nagyobb fontosságú, a koreszmék rohamos árja és a nyil­vános intézmények kizárólagos természete folytán is. Azon csekély számuak kivételével, kikről az apostol mondá : Justus autem meus ex fide vivit, l) manap a leg­tiszteletreméltóbb emberek is az emberiséget a mindenség végcéljának tekintik ; a legjobb cselekedeteket is csak annyi­ban becsülik, amennyiben erre vonatkoznak, oly annyira, hogy ama nagy szót, melylyel Isten önmagát meghatározza: Ego sum A et £2, principium et finis, valóságban az emberi­ség bitorolja és magára alkalmazza. „Kétségkívül ez nagy vétség, de hozzá még szerencsét­lenség is ; mert e vétkes rendszer az, mely napjainkban min­den magasb felfogást elnyom, minden érzelmet elaljasít, min­den művészetet az érzékiség igájába hajt, minden tehetséget a durva érdekek körébe sülyeszt és minden erényt földi jó­létre vezet vissza. És épen ez az, lelkész ur, mi önnek mü­vét maradandó becsűvé teszi. Valóban, az oly emberek, kik a szemeik előtt történt dolgokban sem képesek felismerni az isteni befolyást, hogyan tudnák azt megjelölni a régibb eseményekben? Azok, kik félreismerik a gondviselő kezet, mely alatt és mely által él­nek. képesek-e azt fölismerni a történelemben? és a kik megszokták, maguk körül csak oly politikát látni, mely min­dent az emberi észtől vár, azok ne szoknák meg, hogy a né­9 Zsid. 10, 38. • »

Next

/
Oldalképek
Tartalom