Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Bevezetés

6

romlás nem emberek vagy a véletlen müve, hanem az isteni boszú többé-kevésbbé félelmes csapásától származik. Yégiil a történeti müveknek mintha nem is volna más tárgyuk, mint hogy e tant, melyet egyébként a sz. könyvek elvben előadnak. tényleges működésében kimutassák ; s elbeszélésük mintha nem volna egyéb, mint a Gondviselés közreműködésének részletezése és leirása Izrael népének s azon államoknak magaviseletében, melyekkel az háborúi vagy fogságai következtében érintkezésbe lépett.

Dániel már tovább megy. A titokszerü szoborra vonatkozó jelenésében, melyet leir s a jelenés magyarázatában elénk tárja a nagy birodalmak egymásutánját, valamint a mindig ugyanazon isteni tervnek kifejlését. Isten az, ki azokat egymás után feltámasztja s azután egyiket a másik által megsemmisíti és emelkedésök, valamint feldulatásuk által előkészíti egyházának alapítását, mely a -hegyről leszakadt s az agyaglábakon nyugvó óriási képszobort porbadöntő csekély szikla által van jelképezve.

Az apostolok beszédeik- és leveleikben a régi világ mozgalmait illetőleg ugyanezen rugót, ugyanezen célt említik ; melyet sz. Pál, a kolosszai hivekhez Írván, e nagyszerű szavakkal fejez ki : Jézus Krisztusban találkozik, egyesül és áll fenn minden, omnia in ipso constant.

A szent atyák is nem egyszer ugyanezt adták elé a keresztény hívőknek. Sz. Ágoston ugyanezen eszmét fejti ki Isten városáról irt felséges müvének első felében. Minél inkább közeledik a római birodalom összeomlása, minél jobban inog ez óriás a barbárok csapásai alatt a megrémült hívők szemei láttára, a hitvédirók és egyháztanítók annál erélyesben hangoztatják az isteni igazság büntetését a nagy Babylon felett a vad csordák által. Szent Gergely pápa ugyanennek ad kifejezést számos homiliájában vagy soraiban, a melyek emlékünkbe idézik Jeremiás siralmait. Ezen eszmét látjuk lappangni sz. Eucheriusnak Valerianushoz irt csodálatos levelének mélyén ; Salvianus pedig még nyíltabban lép föl; s hogy tudja mindenki, már az első soroknál, mi célt