Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Egyptom
romjait félig homokba sülyedt sfinxeivcl, földre omlott kolos- susokat, szétszórt obeliszkeket, roncsolt oszlopokat, üres sírokat s megmérhetlen romjait a rég letűnt fénynek, melyek itt elesett óriásokként fekszenek ! . . „Théba, irja Rosière, az egyptomi küldöttség egyik tagja, gazdag emlékek- s régi visszaemlékezésekben. Húsz város és számos lakatlan hely mutatja a meglepett vándornak a régi épületek roppant tömegét. Théba az annyi vész után összeomlott, most oly elhagyatott Théba, álmélkodással tölti el azt, ki Athen s Róma csodáit látta. Théba, melynek meglátásakor annyi művészetekről híres tartományon győzedelmeskedett seregeink önkénytelen megállották, meglepetés és bámulat egyhangú kiáltásában törvén ki; a Homér által annyira magasztalt Théba, idejében a világ első városának pusztulása 24 század után is bámulatra keltő. Mintha álmodnánk szemlélvén romjainak megmérhetlenségét, épületeinek nagyságát és méltóságát s régi pompájának számtalan maradványait. Egyptom dacára jelen nyomora- s szerencsétlenségének egy valaha fényes és boldog sorsnak képét nyújtja; s ezen oly feltűnő ellentét a közt, a mi volt s a mi most, bár szomorú, de nem minden érdek nélküli.“ Ezen bámulatos romok nem kevesebb csodálkozást s meglepetést keltettek a rómaiakban is, midőn Germanicus seregének főbbjeivel azokat meglátogatta. „Ezen tömör épületekre egyptomi Írásjegyekkel látható bevésve ezen város egykori fénye. Ott olvasható: „„Egykor 700,000 fegyverfogható ember lakott ezen városban.““ Ezen sereggel hódítá meg Rhamses Libyát, Ethiopiát, Perzsiát, Skytliiát s hatalma alá veté mindazon országokat, melyeket most a szírok, ar- ménok, kappadociak laknak, a bithyniai s lyciai tenger egész partvidékét. Továbbá ugyanott olvasni lehetett az ezen népekre vetett adót, az arany s ezüst súlyát, a nyájak s lovak számát, az elefántcsont s illatszerek mennyiségét, melyet az egyes népeknek szolgáltatniok kellett. Germanicus szintúgy csodálkozott a hegységhez hasonló gúlákon, mint a Nil áradásának felfogására ásott tavakon s mélységeken, 21*
