Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Egyptom

XXVIII. FEJEZET. A bűnök, melyek Egyptom bukását előidézték. j3ÁLVÁNYOZÁS, ÁLLATIM ADÁS, ERKŐLCSROMLOTTSÁG. Az egyptomiak a héber nép ottani időzését nem hogy a bálványozás elhagyására használták volna föl, sőt ellenke­zőleg arra törekedtek, hogy azt istentelenség- és bálvány­imádásra tanítsák ; a helyett, hogy az igaz Isten tiszteletét, kit Izrael imádott, elfogadták volna, mind jobban elzárták szemeiket a világosság elől, s párthivekkel együtt az igaz­ság elnyomásán fáradoztak. „Bizonyára méltók voltak, |Jram! — kiált fel a sz. iró, a világosságtól megfosztatni és a sötét­ség börtönét szenvedni, mert elzárva tartották fiaidat, kik által a törvénynek enyészhetetlen világossága kezdetett e vi­lágnak adatni.“ 2) Ezen fáklyát, melyet az Űr Izraelra bí­zott, hogy azt a polgárosodás központján lobogtassa, s így onnan a tévely sötétségét elűzze, Egyptom visszautasítván, kioltani törekedett: azért saját vakságára lön hagyatva; és soha sem sülyedt nemzet mélyebben az isteni tiszteletben, mivel Isten megengedte, hogy azon nép, melynél az emberi ész fejlettsége a legmagasabb fokot érte el, a legvastagabb s legnevetségesebb bálványozás színhelyévé legyen, hogy megmu­tassa, mi az önmagára és saját bölcseségére hagyott ember. 3) x) Ezekiel, 23, 8. 29, 16. 2) Bölcs. k. 18. f. 4—5 V. 8) llollin, histoire ancienne. Egypte II. partie ch. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom