Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Egyptom
308 végre kiszabadítani. Ferón csupán istentelensége áltál tűnik ki, melyért bűnhődik is.x) Ű az irás Fáraója, ki a hébereket mindig jobban és jobban elnyomja s figyermekeiket megöleti. Azonban az Úr így szól Mózeshez a pusztában, Hóreb hegyén az égő csipkebokorból: „Én vagyok a te Urad Istened; láttam Egyptomban népem nyomorúságát és hallottam kiáltását azok keménysége miatt, kik a munkára ügyelnek. És tudván az ő fájdalmát, elhatároztam, hogy megszabadítom; mert láttam inségöket, melylyel az egyptomiak által elnyomatnak. E miatt Egyptomot csapásokkal sújtom, míg népemet el nem bocsájtja.“ Mózes Árontól kísérve az Úr parancsára Fáraó elé megy s így szól hozzá : „Ezt mondja Izrael Ura Istene : Bocsásd el népemet, hogy áldozzák nekem a pusztában.“ Fáraó azonban így felel: „Ki az az Úr, hogy szavát hallgassam? Nem ismerem őt és Izraelt nem bocsátom el.“ És megfásítja szívét, megkettőzi a kínzást s megnehezíti a terhes munkákat. Erre Mózes, felülről hatalommal lévén felruházva, — tíz csapással sújtja egymás után Egyptomot büntetésül a hosszú elnyomásért, melylyel az Úr népét sanyar- gatá. A csodatevő vesszővel, melyet az Úr adott neki, megérinti a Nilt : s a folyó vize azonnal vérré változik és minden hal elvész. Ismét megérinti vele s oly sok béka jő ki abból, hogy az egész orszá,got ellepik s a házakat megtöltik. S látva, hogy oly makacsul ragaszkodik vonakodásához, a föld porára üt, s azonnal töméntelen szúnyog támad abból, melyek embert s állatot megkínoznak s a birodalom varázslóit annak beismerésére kényszerítik, hogy itt Isten újjá működik. Újra megüti azt s légyfelhő borítja el egész Egyptomot, kivéve Gessen tartományt, mely mindezen csapásoktól sértetlen marad. Alig szüntette meg Mózes a király Ígéretére imája által e csapásokat s a szószegő Fáraó még inkább mint valaha, megkeményedik szivében. Erre az Úr Küldötte az állatokat sújtja s ím! Egyptom valamennyi ál’) Herodot II. k. 111. f.
