Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

271

kiszáradt Cedron és Silóé vizének mormogása, e barlangok, e sírhalmok, e kopár dombok, ez elátkozott szirtek, mind e halk zörej és komor csend azt hirdeti, hogy valami nagy titok fedi e tartományt. Itt minden nesz egy-egy panasz, minden suttogás egy-egy sóhaj, minden kép a gyásznak egy- egy jelvénye; mondhatnék, hogy a természet Jeruzsálem körül tizennyolc évszázad óta nem tudott megvígasztalódni a fölött, hogy egy Isten feláldozásának volt tanúja“ ?*)

A nemzetek között elszórt zsidók ismételve törekedtek a jeruzsalemi királyság helyreállításán ; azonban soha sem sikerült vállalatuk. És Izaias jóslata, mely szerint Sionnak nem lesznek többé fejedelmei, hogy Júda országa nem fog többé helyreállíttatni, hanem hogy a pusztulás maradandó lesz, szintén betűszerint teljesült. „A hűtlen munkások, jegyzi meg sz. Jeromos, a szolgáknak s magának Istenfiának (az evangéliumi családatya egyetlen fiának) megölése után a szőlőből kizárattak ; egyetlen egy napján az évnek engedelmet vásárolnak maguknak, hogy romjain siránkozhassanak, mint egykor Jézus Krisztus vérét megvásárolták. Elüzetve tűzhelyeikről, megrabolva földjeiktől, megtörve az évek által, rongyfedetten magukon hordják az isteni harag rettenetes jeleit. Midőn a kereszt a kalvária-hegyen tündököl, e vak nép csupán temploma romjait siratja.“ 1 2)

A betlehemi remete idejében idegen uralom alatt volt Judea, azóta pedig — állandó szolgaság járma alatt nyög. „Jeruzsálem, mondá az Üdvözítő, eltapodtatik a pogány októl , mígnem betelik a nemzetek ideje.“3) Semmi más várost .nem ért hasonló balsors; tizenhétszer foglaltatott el és zsákmányoltatok ki. Minden nép, a mint egymásután következtek, hatalmába kertté Judeát. Rómaiak, görögök, perzsák, szaracénok, frankok, tatárok, mamelukok,

1) Poujoulat, Histoire de Jerusalem, t. II. eh. 32. p. 387.

2) Sz. Jeromos Müvei.

3) Luk. 21, 24.