Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

267

valának színhelye és csak elhagyatottságot s magányt láttam. Fölkerestem a régi népeket s műveiket és csak a menő lába után porba vésett nyomhoz hasonló valamit láttam. A föld csak vad szederbokrokat s ürmöt terem ; a paloták romban hevernek, a kikötők elzárvák, a városok szétrom- bolvák s a tartomány lakatlan. Át- és átfutottam ezen elpusztult tartományon ! Nagy Isten ! honnét e gyászteljes bukás? Miért fordult oly roszra e tájak sorsa? miért fosztattak meg az egykori jótéteményektől? A titokteljes Isten megfoghatlan ítéletei ezek! Bizonyára titkos átkot mondott ő ez országra.“ 4)

Szemlélve e pusztulást, melynél szomoruabbat soha nem látott, a skeptikus elismerni kénytelen, hogy átok fekszik e vidékeken, hogy az isteni boszú itt átláthatlan ítéleteket gyakorol, ügy látszik, mintha a divatos hitetlenségnek e képviselője a Gondviselés által vezéreltetett volna e helyekre a látnokok ezen rettenetes fenyegetései teljesültének megerősítése végett : „Az Űr öröksége kietlen pusztasággá lett.2) Az én népem földén tövisek és burjánok növekednek. A paloták elhagyatnak, legelők lesznek helyökön a puszta vadszamarainak örömére; a nép sokasága elfogy; örök sötétség honol magányain.3) És a népes városok elpusztulnak, és én, mondja az Űr Isten, elpusztítom a tengeri tartomány maradványait.4) Fölgerjedett az Úr haragja e föld ellen és ráhozott minden átkokat.“8)

Azután, hogy végpusztulás éré az istengyilkos tartományt, a romba dőlt régi városok oldala mellett néhány nyomorult helység alakult; idegenek újra felépíték a szent várost; azonban sem fényét, sem élénkségét nem állíthatták vissza. „Jeruzsálemhez közeledve, Írja a raguzai herceg, azt hinnők, a halál tartományába lépünk. A *)

*) V. ö. Volney, Romok 2. r. skk.

21 Jeremiás 12, 10.

s) Izaiás 32, 13. 14.

4) Ezekiel 12, 20. — 25, 16.

5) Deut. 29, 27