Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

XXIII, Fejezet,

Jeruzsálem ostroma és pusztulása. Romjainak képe. A jövendölések beteljesülése.

fi SZŐLÖTÖ ELHAGYATOTTSÁGA. J3aLJÓSLATŰ ESEMÉNYEK

A zsidó nép boldog napjaiban Izaiás egy gyászdalában igy énekelt az Űr panaszáról Izrael ellen: „Az én szerelmesem szőlője olajfákban dús halmon vagyon. És besövényezte és a köveket kivette belőle ; Sőrék legszebb tőkéivel ülteté be ; tornyot épített közepén és sajtót készített benne ; és bő termést várt, az pedig vadszőlőt termett. Most tehát Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek Ítéletet köztem és szőlőm között. Mit kellett volna vele még cselekednem ? Miért termett jó gyümölcs helyett keserűt ? Most ime megmutatom nektek, mit cselekszem az én szőlőmmel : elhordom sövényét, mely köríté ; elhagyom, hogy elpusztítsák ; lerontom kerítését, és lábbal tapodják azt. Parlaggá teszem azt. Nem metszik és nem kapálják meg többé ; burján és tövis nő rajta ; és a felhőknek megparancsolom, hogy esőt ne hullassanak rája. A seregek Urának szőlője pedig Izrael háza, és Júda népe az ő gyönyörűséges ültetvénye. Méltányosságot vártam Izraeltől, és csak erőszakot tapasztaltam; igazságot és csak gonoszságai kiáltását hallottam.“ *)

*) Izaiás 5 f.

Leroy, a történelem iath. "bölcsészete.

17