Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
247 egyike a Messiás főelőképeinek, kénytelen egyszersmind bevallani, hogy a köztök levő hasonlatosságok egyik legnagyobbika a királyság; és ebbeli hasonlatosságuk oly nagy, hogy a szentirásban Dávid trónja nemcsak Izaiás1), hanem az angyal által is a Messiásnak igértetik meg, midőn ez Máriának tudtul adá, hogy atyjának, Dávid királynak székét fogja örökölni, hogy mindörökké uralkodjék Jákob háza felett. Hasonlóan a Szentlélek is Salamon trónját az Űr székének nevezi.*) És sz. Jeromos, sz. Ágoston, sz. Eucharius megjegyzik, hogy a Szentlélek, midőn Salamon országáról, mint előképről kezd beszélni, ihletésében a Messiás országának leírását folytatja.3) Valóban, ha a testté lett Ige, ki az igazság atyja, és ki jobban ismeri mint bárki más, birodalma terjedelmét és joghatóságának mértékét, korlátlanul, feltétlenül mondja, hogy neki adatott minden hatalom az égben s a földön, mily joggal mérnök megmérni birodalmát, s annak határokat szabni? Ha a király név, melylyel az Írásban oly gyakran említtetik, inkább földi hatalmat, mint szellemi fensőbbséget jelent, mért tulajdonítanánk annak idegen értelmet, vagy mért gyengítenők, hogy pusztán a szellemekre szorítsuk? Ha azok, kiket a Szentlélek a megváltó élőképéül választa, mint Melkizedek és Mózes, Philo és nazianzeni sz. Gergely állítása szerint, mind az ideiglenes, mind a szellemi felsőséget gyakorolták, mi oknál fogva tagadnók meg a világ megváltójától eme kettős tulajdonságot?4) Nem adhatta neki a Mindenható, ki olyannyira igyekvők fia dicsőségét előmozdítani, a királyi méltóságot megváltói tisztének megsértése nélkül?.Ki oly vakmerő, ki elvi*) Izaiás 9, 7. s) Krónika I. k. 29, 23. *) Hieronymus, Epist. 128 ad Fabiolam ; in cap. 11. Danielis: initio Eccles. in Ps. 44. et 71. Augustinus 17, Civit, cap. 28. Eucharius, initio III. Reg. 4) F. Peiré, la triple couronne de la Mère de Dieu, t. II, 2. traité, ch. 12. D. — Antoninus 3. p. tit. cap. 2. — Molina, t. I. de Inst, tract. 2. disp. 28. — Suarez, t. 1, 3 p. d. 48. s. 2. — Mendoza, in I. Reg. cap. 2. num. 10. annot. 15. circa lect. 3.
