Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
245 őket : ott leszen sírás és fogak csikorgatása. Akkor az igazak fény leni fognak, mint a nap a mennyek országában.“1) — Későbben hozzáteszi: „A feltámadás után az igazak lesznek mint Isten angyalai mennyben.“ S a nép csodálkozék az ő tudományán.“2) Zabulon és Neftali határán a bünbánatról és ennek hatásáról beszél. Jordán partján tanítja a keresztség és a hit szükségességét, melynek erejét más helyen magasztalja. Jakab kútjánál az igazság élő vizéről beszél, melynek forrása ő maga. Caesarea környékén, bizonyára a lakosokkal találkozván, kik a kor érdekeinek teljesen hódoltak, magasztalja a lélek becsét, melyet a pogányság nem ismert ; kijelenti, hogy egy lélek többet ér az egész világnál és ezen ünnepélyes igazságot nyilatkoztatja ki : „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?“3) A pusztában a kenyér csodálatos megszaporítása után a sokaságnak az utolsó vacsora kenyerének, melyet nemsokára a lélek életének táplálására fog adni, isteni tulajdonságairól beszél. A templomban, midőn a pompás köveket megpillantja, az egyházra, melynek ő alapja és alapítója, célozván, így kiált fel: „Soha sem olvastátok-e az írásokban: A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lön. . ? És a ki e kőre esik, megsérül: a kire pedig esik, azt összezúzza.“4) Valóban mindazok, kik megvetették a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak valának5) és alapítása óta az egyház sziklájába ütköztek, azt ostromolták, mindannyiszor összezú- zattak. Üldöző államok, eretnek országok, gonosz fejedelmek, nagyravágyó főurak, a föld minden hatalmasai, kik Péter székét megrázkódtatni és az egyház oszlopát romija dönteni igyekeztek, súlya alatt összezúzattak. ») Máté 13, 37.-44. s) Máté 22, 30. 33. 8) Máté 4, 17,—16, 26.-19, 1 skk. — János 4, 13. *) Máté 21, 42—44. János 6. f. 6) János 3, 19. 4
