Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
243 jan gyűlölik, marcangolják, fojtják egymást és nem ismernek mást érdekeik, szenvedélyeik imádásánál. Az isteni tanító egyre-másra az ég és föld Urának nagysága, hatalma s fenségéről beszél velők, kit az angyalok imádnak és a rósz szellemek is félnek; beszél nekik ezen atya jóságáról, ki napját fölvirasztja a jók- és gonoszokra; gondviseléséről, mely minden szükségleteinkről gondoskodik; a töredelmes bűnbánó iránt mindig elnéző irgalmasságáról s gondosságáról az eltévedt juh iránt, s azután hozzáteszi: „Azért jöttem, hogy az isteni szeretet tüzét föléleszszem a földön, és minden törekvésem oda irányul, hogy ez attól lángra lobbanjon.“ Meg nem elégedvén ezen óhajai kimondásával, az Isten imádására és szeretetére vonatkozólag parancsot ad, melyben a felebarát iránti szeretet is foglaltatik: „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből . , . A te Urad Istenedet imádd, és csak neki szolgálj . . . Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat.“1) Ezen isteni tanító ismeri mind ama gonoszságokat, melyek a szivekben sarjadóznak; mindazon szenvedélyeket, melyek a lelkeket izgatják, és a társádalmat alapjaiban megrendítik. Azért a hegyen tartott beszédében megújítván a sinai parancsokat, száműzi a gyilkosságot, gyűlöletet, boszút, igazságtalanságot; megtiltja a viszályt, veszekedést, gyalázáso- kat, megvetést, az elitélést ; megátkozza a botrányt s hit- szegést ; kárhoztatja a házasságtörést, elválást és mindent, mi tisztátalanságra vezet, a legcsekélyebb kívánságig, a legegyszerűbb gondolatig; mert tudja, hogy a világ fajtalanság által veszett el; a fajtalanság és kevélység, a fajtalanság és a földi javakhoz való telhetetlen ragaszkodás által. Egyszersmind ajánlja az angyali tisztaságot, a legmélyebb alá. zatosságot, a teljes lemondást: „Nem szolgálhattok Istennek és Mammonnak, mondja ő................Gyüjtsetek mennye1 kincseket . . . Óvakodjatok jó cselekedeteiteket az emberek •) Máté 4, 10. — 22, 37. — 39. skk. 16
