Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
235 üdvözöltek, de saját alattvalói leköptek és ütlegeltek : ime a valódi : ecce homo; tehát ilyennek kellett lennie képviselőjének, Jézus Krisztusnak.“1) A népek a Messiásban hatalmas újítót és szabadítót vártak. Izrael fohászkodék, vajha jönne el mielőbb megmen- tője. Izaiás Krisztust, mint a bukott emberiség megváltóját mutatá be; mint azon férfiút, ki önmagára veendi az emberek gonoszságait, bogy azokat kiengesztelje, s fölveszi az emberi természet nyomorát s gyöngeségeit, hogy ezeket megjavítsa. „Fölemelkedik — kiálta föl a látnok •— az Úr színe előtt, mint a cserje, mint a gyökér a száraz földből ; nincs szine, sem ékessége, és néztük őt : megutált, fölismerhetlen, megvetett vala, az emberek legutolsója, fájdalmak férfia, a nyomorúsághoz szokott ; orcája elfödött a gyalázat miatt, és semmibe sem vettük; ő viselte bizonyára betegségeinket, és fájdalmainkat ő hordozta. Igen, mi őt mintegy poklosnak tartottuk, és az Istentől megvertnek és megalázottnak. ő megsebesíttetett a mi gonoszságainkért, megroncsoltatott bűneinkért ; a mi békességünkért van rajta a büntetés, s az ő kékségével gyógyultunk meg.“2) Dávid magas trónjáról szemlélte a Messiás önkénytes megalázását ; a megvetést, melylyel illették ; az üldözéseket, melyeket tűrnie kellett ; látta Megváltója halandó életének elhagyatottságát, szomorúságát és következő szavakban adott kifejezést szenvedése és szégyene kínjainak : „Én pedig féreg vagyok és nem ember, emberek gyalázata s a nép megvetése. Mindnyájan, kik látnak engem, kigúnyolnak, megvetésük ajkukon, fejőket hajtogatják mondván: „Az Úrban bízott, szabadítsa meg őt.“ Szorongatás vesz körűi, és nincs ki segítsen. Sok tulok vett engem körül. Bázán bikái környeztek meg engem. Rám tátották szájúkat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. Erőm feloszlott, mint a szétfolyó viz, b Nicolas, Etudes philosophiques sur le Christianisme, t. II I. II. ch. 5. b Izaiás 53, 2. skk.
