Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
232 mint a koronás látnok *) azokat nevezi, mint urai uralkodnak a törvényeiknek alávetett földön. Az emberiség a legrettentőbb föloszlás képét nyújtja; a zavar elemeitől áthatott társadalom oszlásában van ; s a gonoszsággal telt világot végromlás fenyegeti. S mi történik ekkor? Kármel hegyén, odavonult remeték a várakozás dics-énekének eme verseit éneklik : „Miként a madarak elszállanak fészkükből, úgy futnak Jeruzsálemből, kik a szentek összejöveteleit kedvelik. Uram ! hallgasd meg könyörgésüket és támaszd föl királyukat, Dávid fiát, ezen isteni fiút, ki Izrael fölött uralkodjék. Adj néki hatalmat; hogy megsemmisítse az igazságtalansag fejedelmeit gyűjtse össze, világosítsa föl és vezesse az erény ösvényén a; népet. Uralkodásának napjaiban nem lesz többé igazságtalanság; minden nép megszenteltetik, királyuk az élő Isten fölkentje leend.“2) Rövid idő múlva egy más remete zarándokol Jordán partjain; ruhája teveszőrből készült, ágyékait bőröv veszi körül: „Tartsatok bűnbánatot — kiált a körűle to- logó zsidók- és idegenekhez — mert elközelgetett a Messiás országa. Ki vagy te ? kérdik tőle. S ő azt feleli : Én a pusztában kiáltónak szava vagyok, kiről Izaiás beszélt. Egyenesítsétek meg az Úr útját. ... A ki utánam jönni fog, hatalmasabb nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldani.3) A várt Messiás, Jézus Krisztus Betlehemben, Dávid régi városának egy elhagyott istálójában született. Születését az angyalok az éj csendében következőleg dicsőiték: „Dicsőség Istennek a magasságban és békeség a földön a jóakaratú embereknek!“ A környéken pásztorok voltak, kik éjféltájkor nyájaiknál virasztottak. Az Úr angyala, isteni dicsőségtől környezve, megjelent ezeknek, és így szóla: „íme nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek ; mert ma *) 95 zs. 5. *) Salamon 16 zs, Haneberg i. művéből átvéve. 3) Máté, 3 f. — Márk, 1 f. — János, 1 f,
