Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
229 Jk NÉPEK JELKÉPES HAGYOMÁNYAI A KERESZTRŐL. Egy más jel is létezik még, melyet a népek hagyományaiban találunk, s ez megváltásunk jele. Az egyptomi elsőszülöttek megöletése napján Istennek mindazon fiai, kiknél a lakajtó bárányvérrel, több szent atya szerint, keresztalakban volt megjelölve, a haláltól megőriztettek és e jegy lön szabadulásuknak záloga.1) Midőn az izraeliták a pusztában Istentől elpártoltak, és midőn e miatt a kigyók pusztítók őket és a gonosz szellemek, kiket a kigyók jelképeztek, lelkűket hatalmokba keríték, megparancsolta az Úr Mózesnek, állítson föl egy érckigyót keresztalakban; és mindazok, kik a keresztre tekintettek, melyen a legyőzött kigyót látták, megmentettek.2) Maga az Üdvözítő adja e jelkép magyarázatát, midőn mondja : „Valamint Mózes fölmagasztalta a kigyót a pusztában, úgy kell fölmagasztaltatnia az ember fiának.“3) Midőn később azúr meg akará őrizni a romlástól népéből azokat, kik hozzá hivek maradtak, megparancsolta angyalának, hogy a kereszt jelével jegyezze meg őket; s egyedül ezek lettek megkímélve.4) A Jézus Krisztust megelőző pogányság korszakában nem ritkán találkozunk az üdv ezen titokszerű és jelképes jelével. Rutin, Sokrates és Sozomen történetírók tudósítanak , hogy Egyptomban a serapisi templom több kövén a kereszt jele volt bevésve látható, és hogy a pogányok szerint e képjeles jegyek a jövő életet jelzék.5) E megfejtésnek megfelelőleg a jelenkor tudósai egyhangúlag elismerték, hogy a kereszt, fölötte körrel, a mint az egyptomi istenségek kezében gyakran >) Exodus 12, 7. 13. • 2) Numeri 21, 9. ®) Ján. 3, 14. 4) Ezekiel 9. 6, 5) Rufinus, Hist. eccl. II. k. 29. f. —Socrates, Hist. eccl. Y. k 17. f. — Sozomenus, Hist. eccl. VII. k.
