Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
226 szép, a menny királya ; a szent a menny és föld követe ; nélküle az isteni rendeletek nem teljesíthetők. A menny szüli a Szentet, hogy minden népnek hasznára legyen. Ezen küldött a menny és föld között áll, közbenjáró Isten és az emberek közt, egyedül ő térítheti meg a sziveket. Midőn az emberi nem ezen vezére eljő, minden országban béke fog uralkodni. Mivel a Szent mindenek előtt létezett, a menny és földnek kezdetét ismeri, noha a menny és föld után született. A Szent ismeri a menny és föld végét, noha a menny és föld elenyészte előtt hal meg.“ Ezen a Kingből vett idézetek után Premarus atya hozzáteszi : „Ki lehet e Szent, ha nem az igazi Messiás, kit előbb a pátriárkák az isteni kinyilatkoztatás útján ismertek, a látnokok hirdettek, s nemcsak a zsidók vártak és hittek, hanem maga a természettörvény uralma alatt különféle képek-, alakok- és rejtélyekben a világ majdnem minden tartományaiban imádtak.“*) Az Úr ugyanis minden népnél előkészíté eljövetelét, mert ő a világosság, — mely minden nemzeteket megvilágosít. 2) J>í NÉPEK HAGYOMÁNYAI A SZŰZ-ANYÁRÓL. A Jézus Krisztus eljövetelét megelőző népek évkönyvei nemcsak a Messiásra vonatkozó hagyományaikban egyeznek, hanem néha születésének módjait is leirják. „Egy szűz méhében fogan — mondja Izaiás — és fiát szül, és neve Emmánuelnek fog hivatni, a mi annyit tesz: Isten velünk.“ 3) Valósziniileg ezen jóslat következtében, melyet öszhangzólag Izrael megváltására alkalmaztak, terjedt el a zsidók közt azon hit, mondja egy hires megtért rabbi, Drach, hogy „a Messiás, kinek a földön nem lesz atyja, harmat leend, mely *) V. ö. Premarus atya egyik művének taglalatát, Annales de philosophie chrétienne, XVIEL k. 276 1. skk. 2) Luk. 2, 31. 32. s) Izaiás, 7 f. 14.
