Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
188 százezer embert fogadott zsoldjába a hűtlen Izraelből. Egy látnok jőve azonban hozzá s így szólott: „Ezen seregekkel ne indulj az ellenség ellen, mert Isten nincsen az elszaka- dottakkal. Ha azt hiszed, hogy a győzelem a sereg erejétől függ, vereséget fogsz szenvedni. A segély a Mindenhatótól jő és ő kényszerit futásra.“ Amaziás haza küldte a segédes csapatot, megverte a Seir melletti harcosokat, kik közül tiz ezret megölvén, Pétrát ostrommal bevevé. Megrészegűlvén azonban győzelmében, tömjénnel áldozott Édom isteneinek ; minek következtében legyőzetvén Izrael királyától, összeesküvés áldozata lön. 1) Fia, Oziás az igazság ösvényén haladt ; s mert Istent kereste, Isten vezérelte őt minden vállalataiban : segítette a filiszteusok, arabok s ammoníták ellen ; lerombolta Geth, Jab- nia s Azot falait, ugyanakkor Ailath s több más várost épített s a puszta határain erődítvényeket emelt. Uralkodása alatt a síkságokon számtalan viztartót ástak az ott legelésző számos nyáj számára; a hegyeken szőlőket ültettek; úgy- szinte az eme fejedelem s népbarát által felélénkített földművelés is kitűnő lendületet nyert. Az ammoníták ajándékokat hoztanak Oziás számára, kit számtalan győzelmei s tettei hiressé tettek a szomszéd nemzeteknél. Szerencsétlenségére azonban szive a siker következtében kevély lön; elhagyták jámborsága s igazságossága, melyek szerencséjének egyedüli rúgói valának. Vakmerősége annyira ment, hogy a legmagasabb főpapot megillető ténykedéseket bitorolta ; ekkor meglepte a bélpoklosság, s a boszuló Istennek eme csapása, büntetése sírba vitte. 2) Mellőzzük itt Joatam hasznos intézkedéseit, ki Júda hegyein városokat alapított, a határokon védfalakat emelt, az ammonítákat legyőzvén hatalmassá lett, mert Isten útain haladt. Nem hallgathatjuk azonban el Ezekiás szentségét, kit az Úr folyton kisér, mert fáradhatlanúl terjeszti tiszteletét a zsidóknál, nevének ismeretét pedig a pogányok között. ’) Krónika II. K. 24 és 25 ff. Királyok IV. K. 12 és 14 ff. Krónika I1K. 26 f.
