Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

XVI. FEJEZET.

Juda boldog idői.

p KIRÁLYOK S NÉPEK JÁMBORSÁGÁNAK JÓLÉT ÁLTALI MEGJUTALMAZTATÁSA.

Júda erényes fejedelmei cselekedeteik s intézkedéseik által nem kevéssé mozdították elő Isten népének fejlődését s isteni küldetésének foganatosítását. Dávidhoz hasonlóan Sión szent hegyére rendelt királyoknak tartották magukat, hogy az Úr törvényét hirdessék s tiszteletét föntartsák. Ábia, Kóboam fia, midőn a tiz törzs szakadásának okozójától, ki Bélial fiainak élén állott, megtámadtatott, megállt Semeron hegyén Efraimban s így szólt : „Halljad Jeroboam és egész Izrael ! Nem tudjátok-e, hogy Izrael Ura Istene Dávidnak és fiainak adta az országlást mindörökké Judea felett? Mi nem hagytuk el sem tiszteletét, sem parancsait. Élő áldozatokat ajánlunk neki naponkint reggel és este; ő a vezér a mi hadunkban. Izrael fiai, ne hadakozzatok atyáitok Ura Istene ellen.“ Yégül a seregek Ura Istenének segélyét kéri, ki félelmet önt az ellenség soraiba. Az új bálványimádók közöl ötszázezerén bűnhődnek Isten elleni lázadásukért, elesvén Júda harcosainak csapásai alatt; mert ő az, jegyzi meg az irás, ki őket kezeikbe adta. Ábia üldözőbe veszi Jeroboamot futásában, beveszi Bételt, Jesanát, Efront és ezek gyarmatait, s megerősíti uralmát Júdában. J)

‘) Krónika II. k. 13. f.