Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
182 szünetnélkül ismételt gonoszságai között, tehát igen nagyfontosságú vala, hogy a választott nép a többi népek javáért kezeit állandóan az ég felé emelje, hogy naponkint áldozatot mutasson be az Úrnak bűneikért, a mint ezt sajátjaiért is tévé. Hogy a nemzeteket kiengesztelje, vala a nemzet dicső papi hivatala. És hogy ez időben a világ, dacára a szüntelen bukással fenyegető gonoszságoknak továbbra is fönállt, ez az igaz Isten házában szakadatlanul bemutatott áldozatoknak köszönhető, s annak, hogy a nemzetek felett uralkodó hegy ormáról folytonos áldozat emelkedett érettük', s ők eljöttek néha a Magasságbeli sugallatára, hogy a perzsa, görög s római hősök példája szerint saját áldozatadományaikkal tartsák fenn azt, hogy az Űr kegyelmes legyen irányukban. A zsidó nemzetnek, ha mint az Isten egyházát tekintjük, legfontosabb küldetését képezi a nemzetségeket kiengesztelő Megváltó eljövetelének folytonos hirdetése; mert a jövendő Megváltóba helyezett hite által szenteltetik meg, valamint az általa bemutatott áldozatoknak érdemet a nagyszerű, jövendő megváltással való egyesülésök kölcsönzött. A pátriárkáknak, a zsidó nemzetség alapítóinak és sorban a látnokok mindegyikének kinyilatkoztatott igazságok őrzőjeként hirdeti a Megváltót, mintegy kifeszítvén hosszú láncát a kinyilatkoztatásoknak, — melyek mind eljövetelére vonatkoznak avagy útait egyengetik. Szent Pálnak felfogása szerint az Isten népének fenma- radása csak folytonos előképe az új szövetségnek : „omnia in figuris contingebant illis;“ x) ugyannyira, hogy e nemzet kitűnő egyéniségeinek mindegyike az Istenember életének egy-egy részletét állítja elénk: Jákob nemzetségének régiségét ; József, létének különféle időszakait ; Mózes, törvényhozó hatalmát ; Aaron, nemkülönben Melkisedek papságát ; Józsue nevének hatalmát ; Sámson erejét ; Dávid buzgalmát; Salamon bölcseségét ; Ezekiás szentségét ; Jozafát igazsáKor I. 10, 11.
