Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

XYII ván a természet e bajait, te a szent ének eme verseit ismét­lőd: „A. föld virágai s az ég madarai felhívnak imádni az Urat.-' Az aratás idejekor, midőn örömmel gyüjtéd izzadsá­god gyümölcseit, azt mondád: Gyermekeim, áldjuk a Gond­viselést, mely ily nagylelkűen pazarolja reánk javait ; s hoz- zátevéd : Az évek atyátoknak és nekem tapasztalást szerez­tek, s csakugyan — még nem volt rá eset, hogy a vasárnap megszentségtelenitője állandó jólétnek örvendett volna. Mi­kor a tél a házi tűzhely köré gyűjtött, s nagy atyánk valami érdekes részletet beszélt el az első forradalom idejé­ből, mely alatt ő a börtönben tett vallomást hitéről, mert menhelyet nyújtott az üldözött papoknak; vagy atyánk ifjú éveiről, a régi időkről tevén emlitést, melyeket a boulogne sur-mer-i kisszemináriumban töltött, felujítá egy nemes pártfogójának, mgr. Partz de Pressy nevét, te beszédeit min­dig ilyféle megjegyzéssel szoktad befejezni: Isten rendelte így mindezeket ; ő mindenben véd és próbál. De különösen a szerencsétlenség napjaiban, a halál csapásai között, mely egymásután szakítá le családod tagjait, tűnt fel könnyeid közepeit is kér. megnyugvásod : Az Úr adta őket nékem ; az Úr vévé el őket tőlem, legyen áldott szent akaratja! Kis angyalok lesznek a mennyben, s őrködni fog­nak családunk felett ! Ez vala a fájdalomtól általjárt lelked sóhaja. Később, midőn atyánk, ki egyszerű, becsületes és istenfélő ember vala — a mint hiszszük — erényei méltó jutalmát nyeré, te összegyüjtél minket, két fivéremet, nővére­met Amáliát és engem halálos ágya mellé, és ott így szól­tál hozzánk: Gyermekeim, atyátok nincs többé! Isten magá­hoz hivta ; boldogságunk e földön ezentúl teljés soha sem lesz. Csak egy kérelmem van hozzátok, édesitsétek meg szives engedelmességtek által öregségem napjait. Azon Ígéretnek, melyet ekkor tettünk s melyet azóta hűen megtartottunk, akarom ma egy részét teljesíteni, anyám ! midőn ájtatos in­téseidnek és szeretetem zálogának e gyümölcsét néked ajánlom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom