Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

160

pezé az alsó várost. Jeruzsálem eme két főhalma és Bezeta meg Gíhon magaslatainak sora a város kinézésének gyönyörű változatosságot kölcsönzött ; jobb fogalmuk leszen azonban az Úr e régi fővárosa változatosságáról azoknak, kik Rómát és Konstantinápolyi hét halmukkal együtt láthatták.

Jeruzsálem fele, dél-, nyugat és keleten színcsarnokként (amphitheatrum) emelkedék Jehova nagy és fényes szentélye körül. A liázfedelek, simák mint most is, karzatokkal ellátva, ugyanannyi sétahelyül szolgáltak, hol a családok a regg és est hűvösét szivták. Az erkélyek ezrei a sátoros ünnepeken lombsátorokkal ékesítve felette gyönyörteljes látványt nyujt- hatának. A városban kertek nem valának, nem oly gyanús okoknál fogva, mint a Talmudisták állítják, hanem, hogy az egész térség a lakosoknak engedtessék át, kik az egy-két mértföldnyi körben úgyis eléggé összeszorítva voltak. Mindazonáltal azon véleményben vagyunk, hogy a királyi lak körül virágok, növények és pálmák virultak. Sűrű sáncok, tizenkét szépszerkezetű kapuval, árkokkal és nagyszámú erős toronynyal ellátva képezék a nemzetek úrnője méltóságteljes övét. A falakon kivül, Silóé forrásánál, Sión hegy keleti tövében kertek terültek el, milyeneket most is láthatni.1) *)

*) Poujoulat, Histoire de Jerusalem I. I. eh. 9.