Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
152 egyiknek neve vala Orfa, a másiké Rút. És lakának ott tíz esztendeig, és mindketten meghálállak; és elmarada Noémi megfosztatván két fiától és férjétől. És fülkele, hogy hazájába menjen mind a két menyével Moáb tartományából; mert hallotta vala, hogy az Úr ismét népére tekintett és élelmet adott neki. Kiméne tehát zarándoksága helyéről és mikor immár Júda földére visszatérőben vala, mondá két menyének : „Menjetek anyátok házába, tegyen irgalmasságot az Úr veletek, amint ti cselekedtetek a megholtakkal és velem.“ És megölelé őket, kik fenszóval sírni kezdének és mondák: „Veled megyünk a te népedhez.“ Noémi ellenben feleié : „Térjetek vissza leányaim, nekem nincs több fiam, hogy tőlem férjeket remélhessetek. A ti nyomorúságtok inkább szorongat engem, mint a magamé, és az Úr keze kinyujtatott ellenem.“ Mire azok ismét fenszóval sírni kezdének. Orfa megcsókolá napát és visszatére. Rút mondá Noéminak: „Akárhová mégy, megyek; s a hol lakni fogsz, én is ott lakom. A te néped az én népem és a te Istened az én Istenem. A mely föld téged halálod után befogad, abban halok meg és ott veszek temetőhelyet.“ Elmen ének tehát együtt és jutának Betlehembe. Mihelyt a városba jöttek, hamar híre lön mindeneknél, és mondák az asszonyok: „Ez az a Noémi.“ Kiknek mondá: „Ne híjjatok engem Noéminak (azaz szépnek), hanem nevezzetek inkább Márának (azaz keserűnek), mert keserűséggel igen megtöltött engem a Mindenható. Bőséggel mentem el, és üresen hozott vissza az Úr.“ Épen az árpa-aratás ideje vala. Volt pedig az ő férjének Eli- meleknek egy vérszerint való Booz nevű atyafia, hatalmas ember és igen gazdag. És mondá a moábi Rút napának: „Ha parancsolod, elmegyek a mezőre és gabonafejeket szedek, melyek elmaradnak az aratók kezeiből, a hol csak kegyes gazdának hozzám jókedvét találom.“ Mire Noémi viszonzá: „Menj leányom!“ Rút elméne tehát és gabonafejeket szede az aratók után. Történék pedig, hogy ama mezőnek Booz nevű ura vala, Elimeleknek rokonságából. És ime ő Betlehemből jővén, mondá az aratóknak: „Az Úr veletek!“ Kik feleiének neki:
