Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Harmadik könyv. Alkotmány, istenitisztelet és valláserkölcsi élet az apostoli egyházban
IMA ES SZENVEDÉS. 331 de újra fölemelkedő lény, fájdalmasan sóvár érzetét azon öszfog' laló zárimában fejező ki, melyben szabadulásért, esd a gonosztól, a bűn nyomorától s az örök kárhozattól, s megfelelő bebocaátta- tásért azon országba, hol nincs többó rósz. 77. A szószólást, mások számára áldás-es kegyelemért való könyörgést Krisztus ajánlotta övéinek : „Imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért.“1) O maga főpapi imájában ily szószólás magasztos mintaképét állitá fel, bár természetesen egy keresztény sem imádkozhatott az ő szavaival úgy, hogy azokat magára alkalmazhatta volna.— Az apostolok gyakran kérték a hívek szószólását,2) s azt nagyra becsülék. „Sokat ér az igaznak állhatatos könyörgése,“3) mondja Jakab. A keresztények ebből kettős áldást vártak, az imádkozó™ s arra, kiért a szószólás történt ; megemlékezvén Krisztus szavairól, hogy az áldás, melylyel az apostoloknak azon házat kelle megáldaniok, melybe léptek, a méltatlantól rájok fog visszaszállni.1) Ennek kellett történni a másokért felajánlott imával is. 78. Ha valamely gondolkozó pogány ezen uj, a római birodalomban terjeszkedő vallásra figyelmessé lett, úgy főleg az tü- nék föl előtte szükségképen valami rendkívülinek, hogy itt az imádság vallása lép ellentétbe a szertartások és istenek segélyül hívásának vallásaival, hogy ezen vallás mindenkit, még a legalacsonyabbat és legmüveletlenebbet is imára hívja fel, azaz arra, hogy elmélkedjék, szellemét önvizsgálódásban és Isten szemléletében gyakorolja. Mert a keresztény, hacsak imája nem volt puszta ajak mozgatás, nem imádkozhatott máskép, mint gondolkozva és elmélkedve; s a keresztények gyüldéi főleg kezdetben nem voltak iskolák és tantermek, hanem imaházak. A tanok pedig, melyek az imádkozó hívek lelki tevékenységének anyagul szolgáltattak, ezek voltak : Istennek mindenüttléte és szentsége, igazságszeretete, az embernek halhatatlansága és szabadsága, bűne, megváltása, az erősítő és serkentő isteni malasztnak szüksége. A keresztény meta- physica ezen terén mozgott még annak szelleme is, ki megtérése előtt semmi szellemi műveltséggel nem birt ; az ima ezen iskolájában megtanuló azt, mit a bölcsészet ép oly nehéznek, mint szükségesnek s csak kevesek által elérhetőnek nyilvánított, meg- *) *) Mát. 5, 44. — 2) Thess. 5, 25. Eph. 6, IS. 19; 1 Tim. 2, 1. — a) Jak. 5, 16. -— *) Mát. 10. 12.
