Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
A KOLOSSAIAKHOZ IRT LEVÉL. 69 kigúnyolák ; — Pál pedig ama szót, mely nekik a halálnál is keserűbb vala odavetve — mondá, hogy „a pogányoknak küldetik Isten ez üdvözítése es ök meghallgatják !“ 124. Az apostol huzamos fogságának oka a vádlók késedelmeskedése volt, kik vagy később érkezének csak Rómába, vagy talán meg nem jelenvén, a váddal fel is hagyának. Ha csakugyan megjelentek Rómában, úgy az apostolra fogott három vétséget : hogy ő az egész birodalom zsidói közt lázongást és pártoskodást szít, egyszersmint kezdője a nazarenusok pártos szakadásának és a templomot is megfertöztetni törekedett, különféle tartományokból összchítt számos tanú által kell vala bebizonyítniok. Es minthogy Nero császár a vádlottat, ha ellene különféle vádakat emeltek, csak félbeszakításokkal és minden egyes vád külön megvizsgálása után szokta elitélni, ennek következtében a Pál elleni pörnek is hosszúra kelle nyúlnia. Hogy pedig fölmentéssel fog végződni, az már Felix és Festus eljárásából is kitünt.Eközben küldöttei által folytonos ösz- szeköttetésben áll vala az egész birodalomban általa alapított községekkel, sőt oly egyházakkal is, melyeket sem nem alapított, sem személyesen még meg nem látogatott. Legrégibb és leghívebb követői közöl sokan környezők őt Rómában. Lukács, Timotheus, Tychikus, Demas is, ki őt később elhagyá, s maga Márk is, ki előbb Pál és Barnabás elválását okozta, most mellette valának és szolgálnak vala neki. ‘) Két macedóniai férfi, Aristarchus és Epa- phras Kolossából, fogolytársai valának. 2) 125. Ez időben Pál három levelet irt ; egy rövidet Philemon- hoz, bizonyos megszökött és hüteten rabszolga érdekében,és a kolos- saiak és ephesuiakhoz. A Nagy-Phrygiában levő kolossai községet Pál sem nem alapította, sem ekkorig meg nem látogatta. De alapítója, Epaphras most Rómában lévén, értésére adá, hogy az ottani keresztények hitét tévtanítók veszélyeztetik, kik a második századbeli nagy gnosticus mozgalom előhirnökei valának, és a zsidó törvény, különösen a zsidó ünnepek és újholdak megülése iránti buzgalmokat gnosticus tanokkal kötik vala össze. Tdták a hús és bor élvezését, tisztátalan dolgok érintését vagy Ízlelését ; áthagyományozott mély bölcseséggel kérkedvén, szinlelt alázattal azt állíták, hogy, a legfőbb Isten megfoghatlan és elérhetlen lévén, *) *) Col. 4, 14 ; Philem. 23, 24 ; Col. 11 ; Philipp. 1 , 1. Col. 4, 7 ; Ephca. 6, 21. — 2) Col. 1, 7 ; 4, 10.
