Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
64 A PARTOK KORINTHBAN. Pál liirdeté. Ezen, saját iskolák alakítására irányúló törekvések azonban nyilván nem vezettek az egyházi közösségtől való elszakadásig. 116. Pálnak tékát az emberi bölcseség és bölcsészeti vélemények túlbecsülését kellett legyőznie, részint vonatkozással Apollos tanítványaira, részint hogy azon tévelyeknek gátot vessen, melyek, görög bölcsészeiből eredve, Korinthban akarának befészkelödni. így védelmeznie kellett a feltámadás tanát ama korinthi keresztények ellenében, kik a test valódi feltámadását tagadva, e tant kép- letileg az embereknek hit által eszküzlött szellemi fölébredésére magyarázók. *) Továbbá oly városban, hol az uralkodó szokás az érzéki bűnökre vezető kísérteteket oly hatalmassá tette, ott egyszers- mint e tévedést és általán az á’szabadság gonosz következményeit kelle szem elé állítani ; hiszen a korinthiak egy vérfertöztető házasságban élő férfit tűrnek vala társaságukban. Végre emlékeztetni kelle őket, hogy nem illik keresztényekhez,ügyeiket a pogány elül- járóság elé terjeszteni. 117. Különös gonddal fejtegető Pál azon kérdést, mikép tartsák magokat a keresztények az áldozati lakomákban való részvevőst és átalán az áldozathús élvezetét illetőleg. A jeruzsálomi zsinat ezt egyátalán megtiltotta ; azonban o határozat kivitelénél igen sok nehézség merüle föl. Aldozatlakomákat nemcsak a templomokban, hanem magánházakban is gyakran tártának, és aki pogány ismerősénél étkezett, sokszor nem tudhatá, vájjon az eléje tett hús áldozati állaté-e vagy nem. Továbbá alig kerülhető el az ember, hogy ily húst, mely naponta hozatott a piacra,ne vásároljon. A korinthiak Pált eziránt megkérdezték ; és a jeruzsálemi zsinatnak az áldozat- hústól való tartózkodásra vonatkozó rövid, közelebbi meghatározást nélkülöző parancsa itt elégtelen vala ; szőrszálhasogató zsidókeresztények azt oly esetekre is kiterjeszthették, melyek a pogányságból megtértek véleménye szerint, a dolog természeténél fogva meg valónak engedve. Azért Pál Sem hivatkozék rá. Az áldozathús élvezetét, ha a piacon vétetett, vagy ha egy keresztény elé az áldozati minőség említése nélkül tétetett föl pogány lakomáknál, önmagában ártalmatlannak mondá ; -) de követeié, hogy a pogány- keresztények e szabadsággal ne éljenek ott, hol gyöngébb testvéreiket, a zsidókeresztényeket megbotránkoztatnák, vagy vétekre ') I. Kor. 15, 12, s köv. — 2) I. Cor. 10. 14-32.
