Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
62 A SALÁTÁKHOZ IRT LEVÉL. ama határozatot az ottani keresztények jól ismerek, maga Pál hozta nekik hírül ; tudták, hogy senkinek sincs joga, a törvény megtartását az egyházba való fölvételök vagy megmaradásuk föltételéül szabni, s hogy ott megtiltatott a körülmetélés és törvény súlyos igájának rajok erőszakolása.A galata tévtanítók —úgy látszik—érintetlenül hagyták ama határozatot, nem valának oly törvénybuzgók mint a jeruzsálemiek ; ők magok nem tárták meg a törvényt töké- lyesen, ') nem is követelők az odavaló keresztényektől annak tökélye« megtartását, s nem fenyegetők azokat, kik körül nem me- téltetik magokat, örök kárhozattal, mint amazok. Főindokuk, mint maga Pál megjegyzi,2) az volt, hogy ezáltal a nemzeti és vallási összetartás folytán még mindig hatalmas zsidók üldözését elhárítsák és a védtelen és jogot nem nyert keresztényeknek ama biztos állást megszerezzék, melyet a római törvények a zsidóknak adnak vala. Mert, mint sz. Jeromos megjegyzi, minden körülmetélt, habár keresztény volt is, a pogányoktól zsidónak tartalék, míg a körül nem metélt keresztények, a pogányoktól és zsidóktól egyaránt ül- döztetének.3) Részint biztosság kedvéért, részint vallási indokokból ajállák tehát Ők a körülmetélést s némely törvényes szokások megtartását. Hivatkozának a Judaeában levő főapostolok példájára, kik a törvényt folyton mind magok megtarták, mind mások által megtartaták, mit bizonyosan nem tesznek vala, ha nem gondolták volna, hogy ezzel Istennek kedves szolgálatot tesznek. Valamint akkor a legtöbb zsidó azt mondta a pogányoknak, hogy elégséges ugyan az üdvösségre — lemondani a bálványokról és „ajtóban levő megtörtté“ lenni, bár jobb és Isten előtt kedvesebb körülmetélés által az „igazság megtértjeihez“ és a kiválasztott nép tagjaihoz szegődni : úgy a galata judaizálók is az általok ajánlott törvénygyakorlatokat, mint az elérendő magasb tökély fokát, mint valami kiváló jutalomra méltót és üdvösségest állíthaták a hívek szemei elé. Ezen judaizálók egyszersmint Pál apostoli méltóságát gyanu- síták, állítván, hogy küldetését nem rendes hivatás által magától Krisztustól nyerte, s hogy nem élt a földön tartózkodó Jézus társaságában, hanem az evangéliumot csak később, az igazi apostoloktól vevő át; ezek, Péter, Jakab és János még folyvást megtartják e szertartási törvényt, Pál pedig saját, nem a forrásból merített tanával, a régi, nagy apostolokkal tekintélyben nem méi'kőzhotik. >) Gal. G, 13. — 2) Gal. G, 12, r- *) Sz. Jerom, In Gál. 2. 10.
