Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

PÉTER A SYNEDRIUM ELŐTT. 39 «íz igazság ezen kezességével, a Szentlélek ajándékival ruháza fel.“ így teljesedett be a próféta jövendölése : „Es én rám néznek, kit átszegeztek; és siratni fogják őt, mint az egyszülöttet.“ ') Három ezren azonnal fölvevék a koresztséget. 79. Az ifjú egyháznak első szép napjai megkezdődtek. Azon­ban a hívek sajátságos, várakozástolj es átmeneti állapotban valának még; az egyház — úgyszólván — csak félig született meg : másik felével még a zsinagóga ölében nyugodott. Jézus követői az «apo­stolok vezetése alatt valának, egyszersmint azonban Mózes Jeru­zsálemben felállított székének fenhatóságát folyton olismerék ; Isten a zsinagógát még nem vetette el ; a főtanács még mindig, mint a zsidó egyház jogszerű hatósága szerepelt. A hivek hódoltak neki azon pontiglan, amelyen inkább kellett Istennek engedelmeskedni, mint az embereknek. Még tagjai valának nemzetük egész valláspolitikai szervezetének, s mindazon kötelmeknek, melyek őket, mint tagokat illették, megakarának felelni ; eljártak a templomba, mely előttük folyton az egy Isten egyetlen szentélye vala ; részt vevének ott a nyilvános ünnepélyekben és imákban ; hanem emellett egymás közt is gyakran összejöttek, hogy az apostolokat hallhassák, imádkozza­nak és „kenyeret törjenek“ azaz : hogy Krisztus teste és vérében részesüljenek. A folytonos lelkesedés, Jézus és az apostolok példája s bizonyára a Jeruzsálem és Judaea fölé közelgő nagy Ítélet várása is, oly hatályosan működtek, hogy a község saját jószántából va­gyonközösségre lépe, melynélfogva mindenki magán vagyonát úgy tekinté s használá, mintha a testvéreknek is joga volna hozzá; és nem egy birtokos adá el javait, hogy azok árát az apostolok vala- mennyiök szükségleteire fordítsák. Azonban e példát később a fiók- egyházak egyike sem utánzá. Midőn Ananiás és neje kapzsi ámí­tása s képmutatásával az első merényletet követé el a pápa s az egyházban kormányzó Szentlélek tekintélye ellen, Péter borzasztó büntetéssel sujtá őket. -) 80. A pünkösdi esemény és következményei a hatalom vise­lőit a fővárosban külsőleg még nyugalomban s tétlenségben hagyák. Azonban sokan megrémültek vagy boszankodtak, hogy a veszélyes felekezet, melyet ők alkotója halálával, mint férget széttiporhatni véltek, egyszerre újra felüti fejét, a megfeszített feltámadását hir­deti s halálát a nemzetnek súlyos vétkül rója fel. Ekkor gyógyítá ') Zachar. 12, 10. - ■) Ap. esői. 5, 1 — 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom