Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Harmadik könyv. Alkotmány, istenitisztelet és valláserkölcsi élet az apostoli egyházban
III. FÜeOELÉK. házasság következik, ott nincs bocsánat. Es végre, mihelyt a házassági frigynek hűtlenség által való feloldhatóságát elfogadjuk, nem odázhatjuk el a következtetést a minori ad majus. Jól mondja Stier : „Mennyi mindenféle gyalázatos dolog lehet a keresztény házasságban is ép oly jogosult oka az elválásnak, mint a testben véghezvitt hűtlenség"!') Van a lelkületnek is hűtlensége mely -— minden testi tévedés nélkül —- a házasság lényegének, legbensöbb jellegének és céljainak ellenségesebben áll útjába, mint emez. Ha a házastársak hajlama ellenszenvvé változik, és ez gyűlöletig fokozódik : úgy ez legalább is csak oly elégséges ok az elválásra, mint az elcsábított nő botlása, vagy a férj pillanatnyi tévedése. E felfogás visszás és háborító volta szembeszökővé lesz, mihelyt megfontoljuk, hogy az embernek magánálló, gyakran mindjárt keservesen megsiratott tettejoly hatással bir, melyet sokszor nem is akar létrehozni, és oly viszonyt semmisít meg, oly köteléket tép szét, melynek sajátsága épen abban áll, hogy mint valami tárgyilagosan valóvá lett dolog az emberi önkény alól kivonassék és függetlenül az ember változékony, bizonytalan tetszésétől, megmásítható akaratától, élte fogytáig fenmaradjon. Ügy de ezen elmélet szerint minden pillanatban a házasfelek egyikének tetszésétől függ, hogy a házasságot, melyben él, megsemmisítse ; ha ez terhes igaként nyomja vállait, vagy ha égő vágygyal vonzódik más felé, úgy a legnagyobb kisértetnek van kitéve, hogy egy negyedóra művével az egész életre kötött frigyet feloldja ; és az ártatlan fél még akkor is, ha bocsánatkészen a házasságot szívesen folytatná-, a már megsemmisített házasság bevégzett tényét kénytelen volna elismerni, magát alája vetni és szótlanul megengedni, hogy az elválásra és mással való egyesülésre hajlandó fél elmenjen s gyermekei atyátlanok vagy anyátlanok maradjanak. Krisztus ugyan csak a nőnek kférje által való elbocsátásárul szólt ; az uj elmélet szerint azonban egyremegy, akár a férj, akár a nő követte el a hűtlenséget. Az unitas carnis s ezzel a házasság lényege épen úgy megsemmisül a férj tévedése, mint a nö bűne folytán. A férj, ki talán a ház szolgálójával vétkezett, ezáltal rögtön felbontá gyermekei anyjával kötött házasságát s a szolgálóval lépett unitas carnisra. Ennek most több igénye vau az iÚr ke431 ') Die Reden des Herrn Jesu, 1. Ausg. 1851. I. 137.
