Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
JÉZUS SAJÁT ÁLDOZATI HALÁLÁRÓL. lit késen tűrő, vágóhídra szánt bárány ő, moly Izaiás jövendölése szerint a nép szenvedéseit magára fogja venni. ') Maga Jézus azonban tanítói hivatala közben egész az utolsó napokig csak utalólag és leplezve nyilatkozók megváltói hivatásáról. A lelkibetegek orvosa ö, mint mondá, fölkeresendő és megmentendő az elveszettet; 2) nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ö szolgáljon. 3) Beszélt az ember fiának küszöbön álló felmagasztaltatásáról, mely hasonló leend a rézkigyónak Mózes által történt felállításához. 41 Később jó pásztornak nevezé magát, ki életét adja juhaiért. ') Csak kevéssel megdicsőítése előtt és utána, nem különben utolsó jeruzsá- lemi útjában mondá ki világosan , hogy éltét váltságul fogja soka- kakért adni. u) Jeruzsálembe történt bevonulása után ismét rejtélyes, látnoki hangon beszélt a búzamagról, melynek, hogy sok gyümölcsöt hozzon, előbb a földbe kell vettetnie, elhalnia. 7) Felma- gasztaltatván a földről, mint mondá, mindenkit, zsidót mint pogányt magához fog vonni ; 8) ezáltal azt jelentvén ki, hogy épen halála, a feláldozó szeretet ezen ténye fog leghatalmasabb vonzerőt gyakorolni az emberekre, s legmélyebb lealáztatása a legnagyobb tisztelet- és dicsőségbe megy majd át; minden népből az egész világon köréje sereglenek majd a fogékonyszívüek, hogy pásztorsága alat egy nyájjá egyesüljenek. 9) Mindazáltal csak szenvedése előestéjén az utolsó vacsora alkalmával nyilatkozott határozottan, nyíltan, teljesen, érthetöleg halála szükséges volta- és jelentőségéről ; most nyilvánítá ki, hogy maga szánta magát húsvéti báránynak, hogy vére, melyet kiontand, azon vér, mely által Istennel valóságosan megköttetik és megszenteltetik az új szövetség, a teljes kibékülés és legszorosabb egyesülés szövetsége ; halála tehát az emberiség bűneiért hozott áldozat, vére közbenjárás a nyújtandó biinbocsá- natért. |0) II. Föltételül az országában s annak javai- és reményeiben való részességre hitet és töredelmet követel vala Jézus, "j Hinni kellett benne az embernek ; azaz személyét és méltóságát örömmel és életteljesen elismerni ; szavait mint az isteni igazság legtisztább kifejezését kétségtelen bizonyossággal megragadni, előttük meghajolni ; benne, mint az isteni kegyelem kezese- és közvetítőjében, l l) Izaias 53, 7. — *) Mát. 9. 12. — s) 20, 28. — 4) Ján 3, 14. - 5) Ján 10, 11. — 6) Mát. 16, 21 ; 17. 9, 22 ; 20, 18 s köv. 26, 32 ; Luk. 24, 46 ; János 10. 17,—7) Ján. 12, 24.—*) Ján. 12. 32.— •) .Tán. 10, 16. - ■•) Mát. 26. 26 s köv. Luk. 22, 19 ; Ján. 16, 1 s köv. — ") Mát. 4, 17 : Márk 1, 15. 2*
