Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Harmadik könyv. Alkotmány, istenitisztelet és valláserkölcsi élet az apostoli egyházban
320 AZ ŐSEGYHÁZ ISTENSZOLGÁLATI ÉLETE. istenszolgálaton is.l) A törvény parancsolta istentisztelet mindezen létrészeiben felismerék ők hit által fegyverzett szemeikkel az Urra vonatkozó látnoki példázatokat, az ő benne történt teljesülést. Pál, a nemzetek apostola tehát maga is megűlé a zsidó ünnepeket és áldozatokat és meglátogató a zsinagógákat. Maga megvallja, hogy a zsidó pünkösdnek Jeruzsálemben való megülése iránt égő vágyat táplált.2) A pogány-keresztény községekben azonban erről szó sem lehetett, és magában Jeruzsálemben sem szorítkozhattak a hívek egyedül a nyilvános nemzeti szolgálat ama részvétére ; rájok oly szent végrendelet volt bízva, melyet csak szoros elzárt egyesülésben végezhettek egymásközt ; ez az uj passah husvét volt, a Jézus halálát mindenkor hirdető, annak gyümölcseit mindenkor osztogató áldozat és áldozatvacsora. Ezen ünnepre, mely vallási életük középpontját képezé, kisebb társaságokra oszolva sereglettek össze egyes hivok házaikban. 62. így teljesedésbe ment az Ur szava, hogy eljő az idő, midőn sem Garizimen sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát, hanem az igaz imádók imádandják őt lélekben és igazságban3). Most mindkettő egymás közvetlen közelébe j ött : a templomban a törvényes áldozati tisztelet, állatvérével, helyileg és szer- tartásilag megkötött, szellem nélküli és még a múlthoz tartozó pusztán előképes valóságában, — és mellette, csöndes szoba rejtőkében az új áldozat ünneplése, egészben lélek és valóság, amelyben a victima is szellemi vala, hol minden valóságon és tényeken a szivek és lelkek Isten iránti benső odaadáson nyugodott. Még néhány év, és templom meg templomáldozatok mindenkorra elenyészek, mialatt a lélek és az igazság uj áldozata, mint az elenyészett és így lehetetlenné vált templom szolgálat teljesedése, át szellemülése és tökélye városrúl városra, néptől néphez terjedve, és ezer meg ezer oltáron tisztán és vérnélkül ünnepelteték vala. 63. Amaz első időbeli hívek előtt az egész élet folytonos istenszolgálat, a köznap ünnep gyanánt tűnék föl. Gyakori összejöveteleket tartottak ; kicsufolva és felingerelve az őket környező tömegtől, élénken érezék szükséget annak, hogy mennél gyakrabban egyesülve, az Urból és reményeikből táplálkozzanak, az ő beszédei- és cselekedeteire való megemlékezés által magokat felüdítsék, egy*) Ap. Csel. 5. 42. 13. 14. s köv. •— 2) Ap. Csel. 18, 21. 20. 16. — 3) Ján. 4, 21. 23.
