Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Második könyv. Az apostolok tanítása

MINT A „BŰN EMBERE.“

261

kezdve a római pogány caesar-cultus itt állandóan üzeték, hol azelőtt az igaz Isten tisztelete gyakoroltatott. ')

185. Pál a híveket, kikhez ir, személyes jelenlétekor már bővebben világosította föl a közel beálló eseményről ; emlékezteti őket arra, s visszaidézi emlékezetökbe, hogy nekik még a személyt is megjelelte, mely a „bűnember“ nyílt föllépténok még most is gátlólag útjában áll. Ti ismeritek, úgymond azt, ki most uralkodik, úgy, hogy a „törvény nélküli“ csak a maga idejében fogja magát kinyilatkoztatni * 2). De már most munkálkodik a gonoszság titka 3) t. i. már készül a nyilt föllépésre ; még csak most kell némi tekintettel lennie és ha egyszer az eddigi „birtokos“ nincs többé útban, akkor ki fogja magát nyilatkoztatni a „gonosz“ 4). Ennélfogva itt

') Tertullián szavaira utalok ; Religio Romanorum tota castrensi», signa veneratur, signa jurat, signa omnibus Diis praeponit. Ápol. 16. ef. Jo», Arch. 6, 32. Herodian 4, 4. Már Baur megjegyezte : ,Akkor is, midőn a templom már föl volt dúlva, a hely, hol állott, ép oly szentnek tartatott, mint a templom, mint azt a bálvány fölállítása Hadrián alatt tanúsítja.“

2) Közönségesen így fordíttatik è xaTÍyov : a gátoló. De xetTtyeiv tulaj - donkép nem annyit jelent mint gátolni, akadályozni, hanem : birni, birtokolni, erősen tartani, uralkodni. Hasonlíttassanak csak össze a Hase-Dindorf-féle Thesaurusban idézett összes helyek. A xmXóeiv értemény, melyet neki Hesychius xpocretv és ouvéyeiv értemény mellett tulajdonít, csak onnan ered, mivel xaTÍyttv tt)v épfijv, tű őctxpua kifejezésekben az uralkodás egyértelmű a visszatartással. Az újszövetségben nevezetesen Pálnál, kinél e szó leggyakrabban fordul elő, mindig bírást jelent, sehol sem (még Rom. 1, 18. sem, mint a szöveg mutatja,) akadályozást. Chrysostomus ugyan : tó xu>Xiov által magyarázza meg, de csak azért, mivel azon átörökölt nézet által vezéreltetett, hogy a római birodalom van szóban. Egyébiránt itt mindenesetre a „birtokló“ vagy uralkodó azonos az akadályozóval vagy útban állóval ; csak miután a „bűn embere“ birtokába jutott a hatalomnak fog nyíltan föllépni istenkáromlásával.

3) Az először használt semleges : tó xotTèyov a nyomban helyette álló himnemű ó xaTÓycnv által magyaráztatik meg. Személyről van szó, mely egy- szersmint dolgot (uralmat, császárságot) képvisel.

4) Mórov ó xaTíymv txoti stag èx fiétrov yiriqrai, t. i. flovov sesç 6 xaté/ov centi etc., épen úgy, mint Gál. 2,10; fiovov tcöv mtorfxöv ívet /ivrjftovevmfisv. Tehát : „mígnem a még most birtokló tulajdonos el lesz téve az útból.“ A vulg. helyesen fordítja a ó xaréycov szavakat : qui tenet által, azonban teneat-ot csúsztat be, mi által a hely értelme változik. Ez adott tehát oly különös magyarázatokra alkalmat, milyen Estiusé (Comm. II. 195 ecl. Duae) : Quicunque tenet Christum et veram eius religionem, firmiter retineat, donec de medio ecclesiae fiat apostasia. Ep igy Calmet : Que celui qui a maintenant la foi, la conserve, jusqu á ce que cet homme