Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
AZ ÁLDOZAT EGYSÉGE. 233 ezen adományok egyike, és pedig nem épen nem a legcsekélyebb, a bűnök folytonos megbocsátásában áll, ennyiben az egyházi áldozatnak is van engesztelő áldozati ereje és jelentősége. 150. Az apostol ismételve kiemeli, hogy Krisztus csak egyszer áldozta föl magát, s nem is szükséges, hogy ezt többször tegye. ’) Áldozata más által sem ki nem egészíthető, — mert ekkor elégtelennek látszanék, — sem nem ismételhető, mert elvesztené egységét, és a mózesi törvény áldozatainak fokára siilyedne. De Jézus főpapi hivatala örökkétartó ; nem pusztán címzetes méltóság ez, megfelelő tevékenység nélkül ; ő tehát az áldozás örökké maradandó cselekvényével van elfoglalva, 2) és az egyház áldozata együttünneplése ezen örökkétartó cselekvénynek ; földi utánzása és jelentése a „nem emberkéz alkotta frigysátorban“ végbemenő feláldozásnak. Ugyanaz a szolgálat, melyet itt len és ott főn egyszerre végeznek, azon szolgálat, melyben az élő keresztények egyesülnek a boldog szellemek szolgálata- és imádásával. Itt és ott, s hajdan a Golgathán ugyanaz a pap, ugyanaz az áldozat, ugyanazon egy bemutatás ; ott a kereszt az égiek szemében oltár, most az oltár a lnvők szemében egy a kereszttel, és ő azon jelen van, mint elleplezett áldozat, mely minőség most már testétől elválhatlan. Es mi más lehetne amaz áldozathalál ünnepélyo és hirdetése, melynél az akkor meghalt, most megdicsőült maga jelen van, mint oly áldozati cselekmény, melyben az Úr testét szenvedés és kiontott vér jelképe alatt a mennyei Atyának, mint engesztelő és hálaáldozatunkat bemutatják, és az áldozásban a kiengesztelődés és béke jeleül kiosztják és fogadják. Hiszen, hogyha az Úr áldozathalálát áldozat nélkül akarnék megülni : akkor nem is volna szabad azon erőszakosan feltoluló vonatkozásra gondolnunk, mely az ö jelen valónak hitt embersége s Istenhez való viszonya közt létezik! LehetleD, hogy az igaz hivő, ki tudja, hogy Krisztus az oltáron testileg jelen van, Istennek föl ne ajánlja, vagy a mennyei egyházban épen végbemenő; közbenjárási cselekvényhez tevőlegesen ne csatlakozzék, s hogy ben érje a puszta visszapillantással, az évezredek előtt bemutatott áln dozatra. 151. A keresztény áldozat egyaránt maradandó és egyetlen ; egysége nincs ellenmondásban tartamával, és állandósága nem akadályozza azt, hogy egy és oszthatlan legyen. Jóllehet a földi élet ) Zsid. IX. 25—28, — 2) Zsid. VIII, 4 ; VI, 20.
