Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
A Z EGYHÁZ MINT GYÓGYINTÉZET. 217 rósz. 0 nagy nevelő intézet, nemcsak bizonyos életkor számára, hanem a földi lét egész tartamára, mely az embert már gyermekkorában befogadja, rá tanítás, példa, közös ima, istentisztelete és kegyszerei által tisztítva, tanítva, épülésére szolgálva s megszentelve folytonos hatást gyakorol ; lelkét szakadatlanul táplálja és megvilágosítja, akaratát erősíteni törekszik, és csak az életből való távoz- takor bocsátja el ; azonban még akkor sem tekinti úgy, mintha tőle elvált volna, s nem mond le befolyásáról. Az egyházban mindenki hivatalos, mindenki, legyen bármily bűnös állapotban, gyógyítható, az egyházi nevelő tevékenység tárgya, azonban mindenki arra is van hivatva, hogy elfogadjon s egyúttal adjon, cselekvöleg s szen- vedőleg viselje magát. Miként ö mindenkiért imádkozik, úgy imádkoznak mindnyájan érte. Mikén! mások példája rá hat, úgy az övé sem marad a többi tagtársra hatás nélkül. Senki sem sülyedhetoly mélyen, hogy az egyháznak fölötte kétségbe esni kellene, hogy hozzája le nem hajolhatna és fölemelését meg nem kísérelhetné- Mindaddig mig lélekzik, az egyház nem mond le róla, bízva a rendelkezésére álló gyógyszerek erejében, melyek minden keresztekben, a kialváshoz bármily közel levő, de a bűn dacára mégis főnmaradó életszikrát ismét lángra gyújthatják. 125. Nincs tehát az egyházban reménytelenül elveszett, nincs kárhozatra szánt. Miként a nemzetek, úgy az egycdok is gyógyíthatók '), s az egyház ama nagy gyógy- s javító intézet, mely semmi erkölcsi baj fölött kétségbe nem esik, halálitéletet nem mond, egyenesen „gonosznak“ senkit sem nyilvánít, hanem épen csak bűnösnek mondja, ki, míg a kegyelmezés határideje , azaz földi élete nem múlt el, még meg térhet. Épen a bűnösök kedvéért alapítta- tott az, miként ura mestere, orvos létére nem az egészségesek, hanem a betegek miatt jött2). Ennélfogva a méltatlanokat is, kik súlyos bűnbe estek, úgy tekintették, mint tagokat Krisztus testén, s úgy bántak velők ; mig az egyházból önként ki nem léptek, hanem abban megmaradva, legalább egy-két egyházi ténykedést és kötelmet teljesítettek, addig az egyházi gyógyítás tárgyai valának, s az egyház gyakorló rajtok, közvetve vagy közvetlenül tanítás, példa, intés által nevelői hivatását. Bár annyiban holt vagy bénúlt tagok voltak Krisztus testén, amennyiben ideiglenesen elzárák magokat a többi szervezettől s a főből rajok áramló gyógybefolyások') Bölcs. 1 ; If. — *) Márk. 2 ; 17. — Luk, 5 ; 31.
