Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Második könyv. Az apostolok tanítása

ES KRISZTUS JEGYESE. 203 világát elhomályosítsák, intézményei és kegyszerei életerejét kiöl­jék. Az egyház igy Krisztus jegyeseként állíttatván elé, viszonyai Krisztushoz már mint házassági viszony tűnik föl, jóllehet a nagy menyekzöi ünnep csak az idők végén ületik meg, ') midőn is ö mint az Ur kiválasztott társnője, ennek dicsőségében az őt megil­lető részt fogja nyerni. Jegyajándokul, vagy hozományul a hatal­mat és kegyszereket kapta, melyeket most mint általa rendelt kor­mányzónő használ és osztogat. Valamint a nő a férfiból van véve és a házasságban egygyé lesz vele még testileg is, úgy annyira, hogy a férj a nőben önmagát szereti : oly viszony van Krisztus és az egyház között is. Tehát kevés de erős gyűrűkből áll a lánc, mely a hivőt elválhatlanul Krisztushoz köti. Minden keresztény mond­hatta : én az egyház testének tagja vagyok ; e test Krisztus teste, és ez ismét egyszerűm int Krisztus arája, ki félje javait bírja és él­vezi: részem van tehát az ara minden elő jogában, kegyszereiben és gyógyeröi gazdagságában. Minden a tietek, mondja Pál, ti pedig Krisztusé vagytok. Krisztus pedig Istené. -) Természetesen egyesek mindezt bármely pillanatban elveszthették ; és az ki Krisztus testé­nek tagja volt, utoljára mégis önhibája által vesztének indúlhata. 106. Az önmagára hagyott ember bűne- s önzéséből ; az aka­rat által kormányzott és félre vezetett ész- és, képzelődésből szár­mazott a sok és különféle religió. Isten szentsége és egységéből származott az egyház egysége a hitben, erkölcsiségben és az isten- tiszteletben. Hol az emberek szakítottak, ott Isten egyesíte. Az ál­tala alapított egyház egységében ismerhető föl a pecsét, melyet az Isten nyomott teremtményére, kinek lényege egység, akarata rend és szeretet melylyel az ember centrifugális erőit megköté. Miután isteni mű, ennélfogva az egyháznak adott ezen szerves egysége is felbonthatlan vala ; személyek, pártok, egész községek s az egyház egyes részei elszakadhattak ; ámde az Ígéreteket és adományokat, az egyházban változatlanul lakó Szentleiket elszakadásukkor nem vihették magokkal, sem egészen, sem részben ; nem daraboi- haták szét az egyházat ; nem sokasíthaták az egyházat, az Úr tes­tét; nem sorozhaták magokat mint egyenlő származású egyházakat azon egy mellé, mely a folytonosságban és a rendes apostoli leszár­mazásban álhatatosan megmarad. Bármennyi ág hajion is el a fá­ról ; a fa megmarad, és kiapad hatlan életerővel hajt új ágakat. 1 1) Jel, 21, 2. 9 ; 19. 7, 8 ; 12. 1. »<1. — Eph. 5, 29. sq. — Kor. 3. 22. 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom