Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
JAKAB HALÁLA. szerű vászonköntöst viselt. Még valószínűbbé teszi az ő tökéletes naziraeátusságáról szóló értesítését azon körülmény, mely szerint Pál apostolnak tanácsolta, hogy vegyen részt némely zsidónak nazi- raeátusi fogadalmában. Örök szüzeségben élt úgy, hogy az ebio- niták felekezete egyedül az ö példája által indíttatva tartá oly nagy becsben a szabad akaratból választott nötlenségi állapotot, melyetez azonban később ismét elhagya. ’) A keresztények közöl egyedül neki engedték meg később a templombajárást.2) Sokszor imádko- zék térdre borulva népéért ; s ezt oly gyakran s oly huzamosan tette, hogy térdei a tevééihez hasonlólag megkérgesedének. Szentsége oly nagy hírben állt, hogy a nép hozzá tódúla, hogy ruhájának csak szegélyét is érintse. 159. Haláláról Josephus röviden ezeket jegyzi meg: Jakabot, Jézus testvérét, Festus római procurátor halála után és utódja Albinus megérkezése előtt, (62-ik évben), Ananus főpap bujtogatására agyonkövezék. Bővebben tudósít Hegesippus. Szerinte ugya nis hogy megrettentsék, a templom tetejére állították és kérdezék, melyik Jézus ajtaja ; vagyis mely út vezet az örök életbe Jézus tanítása szerint. Ama bizonyságtétel hallattára, hogy Jézus a mennyben a mindenható jobbján ül és ismét el fog jőni, ledobták a tetőről és mogkövezék ; midőn még meg nem halva gyilkosaiért imádkozott, hóhérai egyike doronggal üté agyon. Ezen közlemény Josephus elé- adásaival öszhangzik, amennyiben a zsidó törvény azt parancsolj a; hogy a megkövezésre Ítéltet tanúi valami magas helyről letaszítsák; ha azonban még élne, a tanúk dobjanak nehéz követ szívére, s a körülálló nép kövezze agyon. 3) Ananus Jakab halála után még többeket is, a synedrium által, mint törvényszegőket, vagyis mivel keresztények voltak, elítéltetvén megköveze, mig Agrippa király emiatt a papságtól meg nem fosztá. Láthatá ebből, hogy Jakab halála és ami rá közvetlenül következett, a Jeruzsálemben végbement utolsó nagyszerű válságnak volt következménye, kevéssel a háború kitörése és a város lerombolása előtt. Hegesippus megjegyzi, hogy *) *) Epiph, haer. 78, 13. — 2) Eí{ xá <5yta, mondja Hegesippus, tehát oda , hol a papok napi szolgálatukat végzek. Epiphauius és Rufinus voltak az elsők kik ez alatt a „szentek szentjét' értették, mire természetesen gondolni sem lehet. V. ö. Kuinard notae ad acta MM. p, 4 ed. Amstel. így tehát Jakab volt volna az egyetlen, kinek a szentélybe való bemenetet megengedték, jóllehet sem pap nem volt, sem levita vagy papcsaládhoz nem tartozott. — 3) Sanhedrin Cap. 16 et 15.
