Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Harmadik eléadás. Az emberi nem természetrajzáról I. Szakasz
125 dékröl nemzedékre az ily esetleges eltérések. De Prichard tr. bizonyos juh faj valóban csodálatos példáját említi, mely Angolországban néhány év óta tenyésztetik és Ancon- vagy Otterfaj alatt ismeretes. E faj valamely állat véletlen eltérése vagy tulajdonkép elkorcsosulása által támadt, mely sajátságait utódaira oly tökéletesen átruházta, hogy teljesen kifejlődött és tartósságot Ígér : nagyra is becsülik rövid lábai miatt, mert igy nem képes könnyen a sövényt átugrani. ') Az is bizonyos, hogy ama marha faj, mely az óriási Durhám-ökörtől származik, mesterségesen, a kis fensíki marhának a legszebb faj-példányokra jogosító marhától való meg- folyatása következtében keletkezett ; és minden marha, mely némi kitűnő nagyságra vergődik, rokon e fajjal. E tényekből folyó következmények az emberi nemre nézve az analogia szilárd alapjául szolgálnak, és nem könnyen lehet felfogni, honnan van az, hogy az emberek közt nem támadhattak oly nagy különféleségek, és hogy ezek az utódokra át nem szánhattak, mint az állatoknál.2) A mondottakból ugyanis nyilván következik, hogy valamint a koponyaképzödés szín- és hajnövésre ép úgy az egész testalkatra nézve is, ugyanazon törzs állatjai közt támadhatnak eltérések, és ezek bizonyos körülmények befolyása alatt állandók, jellemzők és az utódokra átörökíthetők is. Nem kcll-e tehát igen valószínűnek tartanunk, hogy az emberi nemnél is ugyanazon okok hason módon működnek, és nem kevésbé tartós hatást idéznek elé? és minthogy az itt mutatkozó eltérések egymástól nem ütnek el jobban mint azok, melyeket az állatvilágnál felhoztunk, 1 1) II. K. 250. 2) Vogt Károly, az emberi nem egységének legújabb megtámadója,ezen az állatvilágból vett analógiáknak nem akar bizonyító eró't tulajdonítani, minthogy nines minden állat egyaránt az égalj következtében történt ily változásnak alávetve, mert pl. Paraguaiban a Merino-juh változott, a kutya pedig nem. („Köhlerglaube und Wissenschaft.“ Giessen 1855. 52. 1. és tovább.) Ezen ellenvetésnek akkor volna értelme, ha amaz analógiákból azt akarnók bebizonyítani, hogy bizonyos égaljnak az embert épen úgy, mint az állatot meg kell változtatnia. Azonban ily változásoknak nem szükségességét, hanem csakl e h e t 6’ s é- g é t akarjuk az állatországból vett analógiák által bebizonyítani, és ez szilárdan áll, ha mindjárt ezen átváltozási képesség korlátolt is. Egyébiránt pl. a kutya, mely Paraguaiban változatlan maradt, az aranyparton átváltozott. A Vogt által idézett példák tehát legfölebb csak azt mutatják, hogy nem minden állat változik ugyanazon befolyások alatt, de nem azt, hogy egyes állatok egyáltalán nem változnak. — An. ford, észrev.
