Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
■58 milyent eddig megkisérlettek. — Majdnem lehetetlen e tárgy fölötti nézeteimet kifejteni, a részletekre kiterjeszkedő és bonyolódott elemzés nélkül, mely a nyelvek némi ismerete hiányában érthetlen és halgatóim nagyobb része előtt csekély érdekű volna. Azért itt csak azon meggyőződésemet akarom kifejezni, hogy szorosabb nyelvtani rokonságra találunk a két család közt, mint mennyit külső tekintetre gyanítani hajlandók volnánk; s örömmel említek meg egy müvet, moly minden látszat szerént új kutatások mezejét nyitja meg, s a rokonság új elemeire tesz figyelmessé ezek és más családok közt. Értem a „Paläographie als Mittel für die Sprachforschung zu nächst am Sanskrit nachgewiesen“ (Bori. 1834) müvet, mely telve van Lepsius tudor legnevezetesebb és eredetibb kutatásaival. Ez új ölem közvetítés által több igen értelemdús és meglepő hasonlóságokat állapított meg a héber és a sanskrit között, úgyannyira, hogy saját kifejezése szerént egy mindkettővel közös, habár egyenlően ki nemis fejlett csíra létezését kétségbe vonni nem lehet1) E munka sikerétől bátorít atva, jónak látta a kopt nyelv tanulmányozására adni magát, hogy ha lehetséges volna, ennek viszonyát más nyelvekhez felfödözze, minthogy eddig elkülönített és függődén nyelvnek tekintették. Azon bőkezűség következtében, mely a német kormányokat a tudományok elősegítésében, hol ez szükséges, jellemzi, képesítve lön kutatásai folytatására, melyeket utóbb teljes siker koronázott. Azon kitűnő és tudós férfiú szivessége által, kinek ösztönzésére e műbe kapott, jutottam oly helyzetbe, hogy önökkel érdekes eredményeit a legújabb korig közölhetem. Az első levél, honnan én e kivonatot lefordítottam : Páris jan. 20. 1835-ről kelt. „Kopt és egyptomi tanulmányaim jól folynak. — Ezek által oly következményekre jutottam, melyek engemet is a legkellemesebben lepnek meg, s melyek általános érdeke a nyelvek történetére nézve mindinkább előtérbe lép. — A mi eleinte kissé nyugtalanított, a teljes nyelvészeti elszigeteltség volt, melyben a kopt lenni látszott és a csekély kínálkozó kilátás, hogy valaha segédeszközül használhassam az egyptomi régiségekben való buvárko- *) *) Lásd 23 lap. Csodálandó módon találkoznak mind ketten abban, hogy a Resch a héber pontozás szabályaiban, nyíltan hangzónak van véve, épen mint a Sanskritban e betű „Ri“. Minthogy Lepsius müve nines többé kezemnél, nem emlékszem reá, vájjon megemlíti-e ezen hasonlóságot. —
