Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz

47

történik tékát, kogy az ennek daczára nem törekedett azon képzettséget létrehozni, mely nekünk a beszéd megértéséhez elkerül- hetlennek látszik. Miért nem képeztek a sémi nyelvek, más csalá- dú nyelvekkel való több évezredes szomszédságuk után, soka jelen időt, vagy összetett, feltételező időket és módokat, melyek hiánya beszédjöket és irataikat oly homályossá teszi, vagy miért nem találtak föl néhány uj kötszót, hogy a w a u összekötő szócska azon terhén, melynélfegva a beszéd részei közt minden lehető viszony kifejezésére használtatik, könnyítsenek ? Igen, hogyan történik, hogy azok, kik e nyelveket beszélik, habár oly igen hosszú érintkezés után a teljesebb alphabetekkel, a hangzónélkülinek roppant nehézségeit belátták, mégis sohasem jutottak odáig, hogy azokat nálok meghonosítsák, sőt mai napig a fáradságos pontozások kényelmetlen segédeszközeinél kerestek menedéket.

Már az egyetlen ág is, mely a változtatást megkísértette, t. i. az aethiopiai, egy még természetellenesb és bonyolodottabb szótagos alphabetet hozott létre, mely telve van kényelmetlenségekkel és számtalan félreértéseknek van kitéve. Ha volna a nyelvekben bizonyos neme a természetes fejlődésnek, úgy ezt bizonyára előidézte volna ily esetekben a sok időkor. De e helyett gyakran épen a nyelv előbbeni epochái a legtökéletesebbek, és Grimm legújabb általam gyakran említett kutatásai a német nyelvtan eredeti alakját illetőleg, távol vannak attól, hogy a nyelv törekvését a tökélyesedés felé bizonyítsák : mert sok becses alak veszett el belőle.

Ki tehát valamely nyelv alsóbb rendű képzési fokáról beszél, vagy felteszi, hogy ennek évszázadokra volt szüksége, hogy a nyelvtani kifejlődés valamely adott pontjához eljusson, tökéletesen a tapasztalás ellen beszél. Nyelvek nem nőnek fel magvakból, vagy bujtóágból.

Titokteljes természeti fejlődés élő alakba önti azokat, melyelégesznek a legegyszerűbb eléadási jelekkel, s az összetűzést nem egyéb, mint egyedül az összefüggés természetes rendje által hatrrozzák meg. Lásd Dege- rando : „De l’Education des Surts Muets.“ Paris 1837. I. k. 580-588 1. A ,,Miatyánk“, melyet ők jelekben fejeznek ki, szavakba foglalva igy veszi ki magát: 1) mienk, 2) atya, 3) ég, 4) (a bezárás jele) 5) kívánság, (a lehúzás jele), 6) tietek, 7) név, 8) tisztelet, 9) kívánat, 10) tietek, 11) (fölött) lelkek, 12) királyság, 13) t. i.) gondviselés, 14) eljó'ni, 15) kívánat, 16) tietek, 17) akarat, 18) tenni, 19) ég, 20) föld, 21) hasonlóság, (hasonlóan) 589. 1.