Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Első eléadás: A hasonltó nyelvészetről. I. Szakasz
39 mint az olykor-olykor tisztább és melegebb napfénynyel földeriilö napok azt hirdetik, hogy a nyár teljes díszét a földön legközelebb kifejleszti : úgy látják előre minden időben némely kitűnő szellemek bizonyos titokteljes sugallat folytán az igazság valamely nagy és uj rendszerének közeledtét, vagy inkább előre sejdítik s hirdetik azt ; így történt Bacoval a bölcsészetet, Leibuitz-tzel tudományunkat és Plátóval egy szentebb kinyilatkoztatást illetőleg. Ezután nem tudjuk miként, munkások és türelmes dolgozók támadnak és jönnek minden oldalról hasonlóan azokhoz, kik rozsét tesznek az alap alá, vagy köveket raknak rá ; senki sem tartja őket a ház építészeinek, mert az épület terve- és céljáról mitsem tudnak ; és mégis minden általuk feltett kő teljesen oda illik s részeinek szépség- s hasznosságát elősegíti. Ily módon épül sokak fáradozása folytán, kik noha határozott tervről egymással nem értekeztek, mégis összemüködtek, bizonyos tudomány szép arányosságban, és úgy látszik, szilárdan elfoglalja a többi, már rendszeresített tudományok között az őt megillető helyet és igy lesz egyúttal a dolgok általános öszhangzásának tagja, az egyetemes igazságnak egyik alapelve, a természet harmóniájának öszhangja. Nem hitethetem el tehát magammal, hogy különnemü dolgoknak egy nagy cél felé való ezen irányulásában nincs felvigyázó szem, ha látom, hogy ezen nagy cél Isten szavának igazolása ; hanem inkább ezen látszólag emberi működésről az isteni költővel szeretném mondani : Lo Motor primo a lui si volge lieto Sovra tant’arte di natura, e spira Spirito nuovo di virtu repleto, Che ció, che truova attivo quivi, tira In sua sustanzia e fassi un’alma sola Che vive e sente, e sè in sè rigira. Dante, Purg. XXV. ‘) Nem, mintha ő részt venne az ily ügyekben fáradozók hibái- és balgaságaikban : hanem, valamint e világban a roszat legszen- *) *) S örömmel jött az égi Alkotó, A természet első, remek müvének Keblébe uj életszikrát lehelve; Ettől az első ittassá leve, S mindketten egy lélekhez fűződének, Mely igy élő, érző s gondolkodó.
