Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
348 zödést érleljék, mintha valami, mi hitünket a sz. könyvek épsége iránt megingathatná, fölfedeztetett volna. Ezen előny csak első lépés volt, melyet Mill és Yettstein korábbi müveiben nyertek. Az Ítész, kinek nevével lajtsromomat bezártam, még tovább ment ; ö még biztosságot is nyújtott a jövőre nézve. Nagyszerű elméletét a kéziratok osztályozásáról ezalatt a közkedvességü és alapos tudo- mányu Bengel János Albert ismertette meg. E tudós férfiú kitűnő példányképül szolgál ama vezérelvek alkalmazásában, melyeket önökkel jelen felolvasásomban közleni törekedtem. Nyugtaianíták a különféle olvasásmódok, melyeket az uj szövetségben talált, és félt, nehogy azok minden bizalmat annak valódisága iránt aláássanak. Nem volt senkije, kihez tanácsért folyamodhatott volna, félt lelkiállapotát bárki előtt is feltárni, becsületére váló őszinteség- és bátorsággal szánta el magát, hogy minden nehézséggel dacolni, magát itészeti kutatásokra adni és kétségeinek eloszlatását azon tudományban fogja keresni, mely amazokat szülte. Az eredmény, mint előre várni lehetett, a szöveg épségéről való személyes meggyőződés és a kutatás egyszerűsítése volt azok számára, kik hasonló helyzetben volnának. Csakhamar észrevové, hogy hálátlan munka, valamely hely kedvéért a kéziratokat mind átkutatni, mert ezek nagy száma megegyezett egymással mindig úgy, hogy ha megtudták mint hangzik az egyik, ez sok másnak példányául vala tekinthető, melyek úgyszólván, ugyanazon osztályhoz tartoztak, így javaslatba hozta ama szabályt, hogyha bizonyos helyre nézve valamely hires régi kézirat valamely régi fordítással megegyez, közös olvasásmódjuk biztosnak tekinthető. Ez a Griesbach által feltalált és behozott rendszernek csupán gyönge csirája volt. — Huzamos és szorgalmas kutatás nyomán megtudta, hogy minden ismeretes kézirat három osztályba sorozható, melyeket recensióknak nevezett el, mert föltevé, hogy azok a szöveg javított kiadásaiból különféle tartományokban keletkeztek, amiért is alexandriai, nyugoti és byzanti recensióknak nevezi. Minden kézirat ezen osztályok egyikéhez tartozik s jóllehet csekélységekben példányától különbözhetik, egészben véve azzal mégis megegyezik. Ezen osztályzás következménye világos. Mi most már nem beszélünk többé húsz kéziratról, melyek egy olvasásmód mellett bizonyítanak, sem ugyanannyiról, melyek az ellenkezőről tanúskodnak ; azzal sem törődünk, hogy minden egyesnek értékét külön meghatározzuk, ép oly kevéssé bírjuk számaik szerént belbecsüket
