Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
343 az irás eredeti szövegei lényegileg meghamisítvák és most a legnagyobb zavar és rendetlenségben vannak.1) 6. §. De Rossi. Csak ily barátságos buzditás után fejezhette be rendkívüli vállalatát az, ki e téren utolsó működött. Ez de Rossi Bemard János volt, szegény, igénytelen tánár Pármában. Egy munkáiról szóló érdekes tudósítványban, melyet kevéssel halála előtt adott ki, csekély eszköznek tekintő magát az isteni gondviselés kezében ama műhöz, melynek életét szentelte, t. i. kéziratok gyűjtéséhez és a héber szöveg kiadásához. Javak, befolyás, összeköttetések nélkül szentelte magát e munkára ; áldozatul hozta csekély vagyonát ; felhasznált minden mesterfogást a zsidók ellenszegülésének legyőzésére, hogy irt okmányaikat neki adják és emez állhatatos fáradhatlan odaadása következtében egy nagy, vallásos célra, fáradozásainak sikere legvérmesebb reményeit is fölülhaladta. Ivennicott egész Európában csupán 581 héber kéziratot hasonlíthatott egybe, és Angolhonban vagy a continensen egyetlen egy nyilvános könyvtár sem birt 50-nél több okmányt felmutatni. 1784-ben de Rossi kiadá a különböző olvasási módokról szóló müvének első kötetét Kenni- cott gyűjteményének kiegészítéséül s 479 saját birtokában levő kézirat lajstromát közli. A 4-ik kötet bevégezte előtt 1788-ban gyűjteménye már 612-re szaporodott és 1808-ban pótfüzetet adott ki, melyben 68 uj okmányt közöl, ami mindössze 680 héber okmányt, tesz. Minthogy pedig csak néhány év előtt bekövetkezett haláláig folytatá a gyűjtést, ezen megbecsülhetlen gyűjtemény most még nagyobb. E tiszteletre méltó pap minden kisértésnek ellenállott, mely irodalmi kincsétől való megválását célzá. Az orosz cár rendkívüli díjt ajállott föl neki, de ő válaszul adá, hogy nem hagyja oda Olaszországot. VI. Pius az előtt amaz ajánlatot tette neki, hogy megveszi tőle, és a gondolat könyvtárát a Vatikánéval egyesítve láthatni, talán nagyobb kisértetbe hozta, mint az arany ; de ő inkább tulajdon uralkodójától akart jelentéktelen kárpótlást maga ') „Des tiltres primitifs de la Révélation.“ Tom. prem. 3. 1. Lásd II. k. 332. 373. 521. etc.
