Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Első eléadás: A hasonltó nyelvészetről. I. Szakasz
10 meri, hogy a zsidó hagyomány, mely a hébert tartja a legrégibb pátriárkák, sőt Adám nyelvének is, szószerénti értelmében meg nem engedhotő ; „mégis — teszi hozzá elmésen — ha a biblia az isteni kinyilatkoztatás könyve, kell, hogy a héber nyelv amaz első tiszta ős nyelv, noha megtestesített, de hü képmása legyen, valamint a bukott ember is eredeti nagyságának némi nyomát megtartotta.“ *) 3. §. E módszer két főhibája. Ez volt a tárgy, melyre a hasonlitó nyelvészet eleve figyelmét forditá. A módban, melyet ez ügyben követtek, két lényeges hibára akadunk, — mindkettő azon korlátolt álláspontnak, melyből kutatásaikban kiindultak, következménye. Az első az, hogy a mint látszik, alig ismertek el a nyelvek közt az egyenes származáson kívül más rokonságot. A közös törzsből való párhuzamos származás léte aligha jutott valaha eszökbe a tudósoknak : mihelyt két nyelv között hasonlatosság volt, azonnal azt következtetők, hogy egyiknek a másikból kelle származnia. 2) E következtetésmód leginkább oly Íróknál jő elő, kik a sémi szójárásokról tárgyalnak ; mindazonáltal egyebütt is akadhatunk ily csodálatos példákra. így Lipsius és Salmasius már régen vett észre a perzsa és német nyelv között rokonságot,3) de e jelenséget nem tudták másként megfejteni, minthogy egyiknek a másiktól kelle kölcsönöznie. „A mai perzsa nyelv“ — mondja a tudós Wilkins Dávid — sok keleti és európai szóból van öszszetéve, t. i. latin-, német- és görög- •) •) „Philosophie der Geschichte oder über die Tradition“ Erstre Band. 329. s a köv. 1. 2) Álljon ez állítás igazolásául a következő’ hely, mely oly szerzőtől való, kivel különben ritkán értek egyet: „A népeket és nyelveket nem kell leszármazó ágban képzelnünk, köztük nincs helye az elsöszülötti jognak. Az oly gyakran fölvetett kérdés, vájjon A nyelv idősb-e B-nél, gyermekesés ép úgy nincs értelme mint rendesen a törzsnyelvekre vonatkozó skolastikus vitatkozásoknak.“ „Principes de l’Etude comparative des Langues.“ par le baron de Merian. Paris. 1828. 12.1. 3) Lipsius, „Epist. ad Beigas.“ Antw. 1602—1604. Salmasius, „Deling. Hellenist.“ 378 1. Scaligerről gyakran mondják, hogy e hasonlatosságot ő vette észre ; de Pontanushoz irt 228-ik levelében igy ir : „Misem hasonlíthat más tárgyhoz kevésbé, mint a német a perzsához.“
