Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Negyedik eléadás. Az emberi nem természetrajzáról. II. Szakasz
164 bály a művészetbe s válik annak alapelvévé. Cockerell megjegyzése szerént az egineti márványokon „teljességgel az arány egy szabálya s az anatómiai kifejezés egy rendszere látható/' *) és Thiersch Wagner megjegyzésével egyetért, hogy, jóllehet a művészet más tekintetekben tovább képződött és az alak minden kellemét befogadták ez iskolába : mindazáltal az arcvonások változatlanok maradtak. 2) így valóban nemcsak az egineti, hanem minden más görög iskolában is, a görög vagy úgynevezett etrusk edények köny- nyedén bevésett alakjaitól, egész a Parthenonon levő faragványig, egy szabály, a szépnek egy eszménye van, melyet sehol sem ismerhetünk félre ; és kétséget nem szenved, hogy az elvont alakot a nemzeti vonásoktól vették, melyek megtisztult ábrázolásaként tekinthetők. És igy, hol a művészet otthonos és nemzeti, ott az sok tekintetben közvetett hasznot nyújthat, hogy még hősi és hitregei alakjaiban is, a nép jellemét szemünk elé állítsa. 47. §. Nemzeti képzetek befolyása az erkölcsi tökély eszményére. Miután vizsgálatunk tárgyától nyomonként ennyire eltértünk, engedjék meg, hogy még kissé tovább menve, azon erkölcsi tanulságot vizsgáljam, melyet e megjegyzések nyújtanak, s mely talán tárgyunkhoz vissza fog vezetni. Ha azon előkép javára, melyet az emberek magoknak az alak-szépség eszményi tökélyéről alkottak, egy nemzet, egy embercsalád sem térhetett el saját testi tulajdonaitól ; ha az egyptomi soha sem volt képes valamely abstractio által oly műizlést előállítani, melyben istenségének tisztán európai szine, termete s arcvonásai legyenek ; s a görög sem adhatta hősének az egyptomi setétsárga színét, keskenyszabásu szemeit s kiálló ajkait, mert mindegyik okvetlenül idomtalannak tartotta a másiA „Journal of Science and the Arts“-ban 1819. VI. k. 338. 1. s) „Minervától kezdve az utolsó harcosig mindnyájan hasonlítanak egymáshoz, és valamennyien fivérek s nővérek látszanak lenni, a szenvedély legkis- sebb kifejezése nélkül. Győzők s győzöttek, istenség s emberiség közt legcsekélyebb különbség sem vehető észre.“ Ueber die Epochen der bildenden Kunst unter den Griechen. München 1819. 2-to Abhandlung. S. 59.
