Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Negyedik eléadás. Az emberi nem természetrajzáról. II. Szakasz

153 40. §. Az egykor cselekvő oko k megszűnte és ism ét életbelépése. Itt is meg kell jegyeznem, hogy mi gyakran hirtelenkedök és igazságtalanok vagyunk, ha a múltra most működő okokból kö­vetkeztetünk. Kétségkívül igaz, hogy a természet működésében állandó és szabályszerű ; azonban, ha saját tapasztalásunk, vagy korábbi vizsgálók észleletének rövid folyama alatt nem mutatha­tunk föl eltérést működésének egyformaságában : az onnan van, mert tartamának azon kis kör-szelvénye, melyre saját pályánk és amazoké szorítkozik, csak olyan, mint valamely egyenes vonal, egy végtelen kis elem, melynek görbültsége csak akkor mutatkozik, ha a kerület nagyobb részével köttetik össze. De, hogy azon részletes törvényeken kívül, melyek előttünk ismeretesek, egykor még má­sok is erősen működhettek, melyek hatályossága most megszűnt vagy elleplezett, arról a világ-alkotmány tanulmányozása csakha­mar szükségképen meggyőzend minket. Voltak idők, a mythologiai történelem körén belül, midőn majdnem minden hegyláncolatban tűzhányók zajongtak, tavak kiszáradtak, vagy rögtön számos vi­déken előtűntek, midőn tengerek, korlátaikon áttörve, uj szigeteket alkottak, vagy medrükbe visszahúzódva a régi szárazföldet na- gyobbították ; végre midőn a teremtő és rendező erő nagy, hatal­mas mértékben működött ; midőn a természet nemcsak a növények és rovarok évenkénti megújításával, hanem a köréhez tartozó na­gyobb terjedelmű és tömegesb elemek évezredekre szóló teremtésé­vel látszott elfoglalva lenni; midőn működése nem arra szorítko­zott, hogy tavaszszal a réteket fölékesítse, vagy a hullám s a folya­mok lassú rágódása által a partot elmossa : hanem midőn a föld műhelyeiben dolgozott, hegyeket emelve, tengereket elrakva s 'ek­ként a világnak nagy, szétronthatlan körrajzait adva. És miként magyarázhatjuk ezt meg máskép, mint ha a természetben kétféle nemzés által tenyésznek. Azok nem nemei egy családnak ; mert ha igy volna, ak­kor korcs-szülötteik egymás közt gyümölcstelenek volnának. Vájjon a létező em­berfajták több vagy egy ős-embertől származnak-e, a tapasztalat nyomán nem tudhatjuk meg.“ (A német ford, megjegyzése.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom