Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz

83

ban lenniök ; mert itt, mint Humboldt helyesen megjegyzé, „a talaj alkata, a buja növényzet, a naptérítő alatt lakó hegylakók tartózkodása a síkság égető hevétől akadályai a közlekedésnek, s hozzájárulnak az amerikai szójárások csodálatos különféleségéhez. Ezen különféleség, mint észleltetek mérsékeltebb az észak rétsé- gei és erdeiben, melyeket a vadász könnyen megjár, a nagy folyamok és az Óceán partjainak mentében s minden vidéken, hol az inká-k theokratiajukat fegyverhatalommal megalapították.“ *)

34. §.

Bizonyítékok az amerikaiak ázsiai eredetét illetőleg,

a) Hagyományok.

Nézetem szerént világos tehát, hogy a népisme-buvárlatainak ezen részében helyesen felelt meg kötelmének, a mennyiben a roppant számú amerikai szójárásokat először egy családra visszavezette, azután hason esetek által rendkívüli sokaságukat megmagyarázta. Minthogy azonban a terv, melyet előadásaim sorrendjét illetőleg magamnak alkottam, ezen érdekes világrészre bennünket többé visszavezetni nem fog, szives elnézésöket kissé továbbra is igénybe venni szándokom, a mennyiben mindkét világrész lakóinak összefüggésére nézve még néhány érvet röviden fölhozok, hogy ekként nyelvökkel kötött néprajzu ismeretségüknek hiányát kiegészítsem.

Először is maguk az amerikai hagyományok állnak szolgálatunkra, melyek, mint vándornépet Írják őket le, mely északnyu- gotról délre költözött. A toltek-ek, azután az úgynevezett hét törzs, a tschetschenek-ek és aztek-ek a mexikói történelem szerént egymásután Anahuak- vagy- Mexikóba jöttek. Az utóbbi népnek vándorlásait ecsetelő ékiratos festmény, Borturini szerént akként állítja őket elé, a mint a tengeren, hihetőleg kaliforniai öblön átkelnek ; mely körülmény semmi kétséget sem hagy főn az irány felől, melyet követtek. Ezen hagyományok továbbá későbbi gyarmatosok megérkeztéről értesítenek, kik azon tájaknak müveltsé') „Viles des Cordillères-“ I. k. 17.1.

6*