Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
81 Vj zen nyelveknek sokasá ga a nép vad á11 a- potából megfejtve. Ily módon az amerikai nemzetek egysége ellen a belföldi nyelvek sokaságából vont ellenvetés — ugyanazon tudomány által, melynek keblében keletkezett vala, elegendöleg megcáfoltat- ván, ez által egyszersmind a nehézség is, mely azoknak az ó világ- lakóival közös törzshöz való sorolásában mutatkozék, eltávolíttatott. Azonföliil oly tényeknek összegyűjtése és egybehasonlítása, melyek a nyelvészeti buvárlatokkal összefüggnek, távolabbi ép oly kielégítő eredményre vezettek; ugyanis látni fogják önök, hogy még oly nemzetek és törzsek szójárásainak különbségét is meg kell fejtenünk, melyek egymással határosak és számra igen jelentéktelenek. Utóbb észrevehették, hogy ezen jelenség nem csupán Amerika sajátja, hanem minden műveletlen tartomány nyal közös. Ha a nyelveken kívül nem bírnánk a közös eredet más ismeretével, e pont vizsgálatában talán nehézségekre akadnánk. Azonban egy más tudománynak, melyről legközelebb szólunk, s mely az általam vont következtetéseket nyomatékosan megerősíti, képes ismérveket fölállítani, melyek segélyével könnyen kipuhatolható, vájjon egy törzs valamely más törzszsel össze van-e kötve fajegység által. S mégis úgy találták, hogy ott hol a vad csordák eredeti egysége fölött semmi kétség sem foroghat fönn, a szójárások oly végtelen és teljes különfélesége keletkezők közöttök, hogy bennök csekély, vagy épen semmi rokonság sem födözhető fel. Ez okból mintegy törvényként állítható föl, hogy a vadság állapota, a menynyiben a családokat és törzseket el darabolás által egymástól elszigeteli s folytonos harcra ösztönzi szomszédaik ellen oly befolyást gyakorol, mely a társas műveltség gyűjtő és egyesítő törekvéseivel lényegileg ellenkezik s a nyelvvegyülétben szükségkép féltékeny változásokat és érthetlen nyelvsajátságokat okoz, J) mely a különböző csordák függetlenségét biztosítja. ’) A különféle nyelvek ezen nagy számának föoka azon gyors változásban fekszik, melynek a vad népek nyelve alá van vetve. „Sagard Gábor, ki 1826-ban mint hittérítő a huronokhoz ment, azt állítja, hogy az éjszakamerikai törzsek között alig van falu, mely a másikkal ugyanazon nyelven beszél ; sőt, hogy 6 33. §.
