de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Második könyv. A pápáról viszonyában a világi hatalmasságokkal fejezet
234 A szentse g töri) kiközösítések sem kevésbé mulatságosak , s a mondottak után, úgy hiszem, nem szükséges azok fölött vitatkozni. A pápa e borzasztó ellenségének csak egy tekintélyt idézek, melyet én végtelenül tisztelek, s melyet —- mint remélem — ö sem fog egészen elvetni. „A keresztes háborúk korában nagy volt a pápák ha- „talma; átkaik és tilalmaik félve tisztelteitek. Az, ki talán „kedvet érzett magában valamely, a keresztes „hadjáratban résztvevő fejedelem államait „nyugtalanítani, tudta, bogy ez által kiközös ít- „tetésnek teszi ki magát, mely öt saját birtokaitól foszthatná m e" g. Egyébiránt ez eszme általánosan el volt terjedve és fogadva“ r). Mint látjuk, ez egyetlen hely fölött is igen értelmes könyvet lehetne irni ily cim alatt : A szentségtörések hasznosságáról, mire szivesen vállalkoznám. De miért szorí- tanók e hasznosságot a keresztes háborúk idejére? Valamely gátló hatalomról soha sem mondhatunk kellő ítéletet, ha nem veszszük tekintetbe mindazon bajokat, melyeket megakadályoz. Ebben rejlik a pápai tekintély diadala azon időkben, melyekről szólunk. Mennyi vétséget akadályozott meg ! s mivel nem tartozik neki a világ ? Egy, a történelemben mutatkozó többé- kevésbé szerencsés harcért hány vészes gondolatot, hány iszonyú vágyat nyomott el a fejedelmek sziveiben ! Hány fejedelem mondhatta lelkiismerete rejtőkében : Nem! nem teszem ki magamat a veszélynek! A pápák tekintélye vala több századon át a valódi alkotó hatalom Európában. Ez alkotta az európai egyeduralmat, a természetfölötti rend e csodáját, melyet közönbösen bámulunk, mint a napot, mert mindennap látjuk. be Rómába, hogy ura nevében a szó szoros értelmében a bűn ó t a 1 m a- zásának jogát követelje. Udvara irányában oly gyöngéd figyelemmel volt, hogy kápolnájában nyilvánosan megáldozott, miután a pápa által kiközösíttetett. Ezen Lavardin marquis az, kiről Sévigné asszonyság azon különös dicséretet monda, mely 1675-diki Oct. 16-án kelt levelében olvasható. ’) Lettres sur l’hist. liv. XLVI1. pag. 494.
