de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

60

s a többi tanítvány csak utána halász. A nekünk hirdetett tant a halász hálójához (mely anagyyizekből merítsen) akarják hasonlitni ? Sz. Péter az, ki azt kiveti, sz. Péter az, ki fölhúzza, a többi tanítvány csak segéde ; sz. Péter az, ki a halakat urunknak bemutatja. Az egyházat követség által akarjátok jelképeztetni ? Sz. Péter annak feje. Vagy inkább óhajtjátok, hogy ország legyen? Sz. Péter hordja annak kulcsait. Végre tán bárány- ésjuhnyájak képében akarjátok azt feltüntetni ? Sz. Péter annak őrzője és főpásztora Jézus Krisztus alatt.1)

Kém tagadhatom meg magamtól az örömet, hogy legalább egy pillanatig ne beszéltessem a nagy és szeretetreméltó szentet, ő ugyanis oly általános megjegyzéssel szolgált, mely a részleteket kizáró műben nagy becsű. Vizsgáljuk a kath. egyház nagy tanítóit egymásután, s azt látjuk, hogy mennyivel inkább hódolnak a szentség elvének, annyival buzgóbbak a szent szék irányában, avatottabbak jogait illetőleg, figyelmesebbek azok megvédésében. A szent széknek csak a büszkeség ellene, melyet a szentség neki áldozatul hoz.

Az elragadó bizonyságok tömegét hideg vérrel szemlélve, melyek különféle színei a közös gyupontban a belátás fehérét szülik, nem lesz meglepő a francia hittudósok egyik legjelesbjé- től azon őszinte vallomást hallani, hogy a bizonyságok súlyától le van verve, melyeket Bellarmin és mások gyűjtöttek össze a római egyház csalhatlanságának bebizonyítására ; de hogy nem könnyű azokat az 1682. nyilatkozattal megegyeztetni, melytől tágítania nem szabad.* 2)

Minden előítéletektől ment ember ezt fogja mondani.

Kétségkívül e pont fölött is lehet vitázni, a mint hogy minden fölött vitáznak, de a lelkiismeretre a bizonyságok számának és súlyának döntő befolyása van.

') Controverses de Franc, de Sales, Disc XLI.

2) N on dissimulandum est in tanta testimoniorum mole, quae Bellarmi- nus et alii congerunt, nos cognoscere apostolicae sedis seu rom. Eccl. certam et infallibilem auctoritatem ; at longe difficilius est ea conciliare cum declaratione cleri gallicani, a qua decedere nobis non permittitur. (Tournely, Tract. Eccles. de part. II. quaest. V. art.)