de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
56 látni fogjuk, hogy a IV. században') ha Görögország püspökei közt valami súrlódás támadt, a győzni óhajtó fél Rómába futott, hogy ott a pápa felségének tisztelkedjék, és hogy a pápát s a latin püspöki kart részére megnyerje. — így ment Athanaz meglehetős kisérottel Rómába, hol több évig lakott is.“2) Tűrjük el protestáns ember tollától a győzni óh ajtó félt, — a pápai felsőbbség mint tény elég világosan van benne elismerve. A keleti egyház soha sem szűnt meg azt elismerni. Miért e folytonos folyamodások Rómába ? Miért a határozatainak tulajdonított döntő fontosság ? Miért apápafelsége iránt mutatott kedveskedések ? Miért látjuk, kivált a hires Atha- nazt, Rómába jőni, ott több évet tölteni, s hogy ügyét védhesse, a legnagyobb igyekezettel a latin nyelvet megtanulni ? Látják-e valaha, hogy a győzni óhajtó fél3) a többi pátriárka méltóságának is kedvét kereste volna? Mi sem oly világos, mint a római felsőbbség, és kelet püspökei nem szűntek meg azt tetteik által ép úgy bevallani, mint irataikban. Fölösleges volna a latin egyházból vett tekintélyekre is hivatkozni. Nekünk a pápa felsőbbsége épen az, mi a csillagászoknak Kopernik rendszere. Meghatározott kiindulási pont az reánk nézve ; a ki e pontban ingadozik, — az semmiben sem ért egyet a kereszténységgel. Nincs egység az egyházban, mondja sz. Tamás, ha nincs egység a hitben — de fej nélkül nincs egység a hitben.4) A pápa és az egyház egy és ugyanaz ! Úgymond ') Vagyis az egyház kezdetétől, mert csak ez időtől látták, mint szerves nyilványos társulatot külsőleg hatni, melynek saját kormányzata, törvényei és szokásai vannak stb. A kereszténység emancipációja előtt sokkal inkább el volt nyomva, semhogy a folyamodások rendes menetét megengedhette volna. Mindazáltal minden meg volt benne, hanem csak csirában. ®) Wetstein, Prolog, in nov. test. p. 19. 3) Mintha nem mindenik rész óhajtana győzni! A mit Wetstein nem mond,azonban nagyon világos, az, hogy az orthodox fél volt, mely Rómától mit sem tartott, az sietett oda, mig a hibás és bizonyára győzni akaró fél, melynek lelkiismerete elég világosan adá értésére, hogy mit várhat Rómától, nem igen bátorkodott magát ott bemutatni. 4) S. Thom. adversus gentes L. IV. cap. 76.
