de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

30

csal hatlanság tana csak a florenzi zsinaton kezdődött '); és Fleury még határozottabban Cajetán dömést mondja e tan szerzőjének, II. Gyula pápasága alatt.

Nem fogható fel, hogyan zavarhattak össze egyébiránt oly kitűnő emberek két annyira különböző fogalmat, milyenek, valamely hitágazatot hinni s azt védelmezni.

A katholikus egyház természeténél fogva nem oknyomozó ; vitatkozás nélkül hisz ; mert a hit s z e r e t e t b ő 1 származó meggyőződés, s a szeretetnek nincs szüksége a bizonyításra.

A katholikus tudja, hogy nem csalódhatik ; mi több, tudja, hogy, ha csalódhatnék, többé az emberre nézve nem volna kinyilatkoztatott igazság, sem bizonyosság a földön ; m ért m i n- den istenile g alapított társadalom föltételezi a csalhatlanságot, mondja a hires Malebranche.

A kath. hitnek nincs szüksége — s ez fő-jellege, mely nem vétetett kellőleg figyelembe — nincs szüksége mondom, magába szállani, magához hittana felől kérdést intézni, miért hisz ; benne épen nincs meg azon vizsgálódási viszketeg, mely a sektákat nyugtalanítja. Ez azon kétely, mely a könyveket teremti : miért írna tehát ő, ki soha sem kételkedik ?

De ha valamely hittétel bebizonyításáról van szó, akkor természetes helyzetéből indul ki, mely minden versengő gondolattól idegen ; a kétségbe vont hitágazat alapjait keresi ; kérdést intéz a hajdankorhoz ; mindenek előtt szavakról gondoskodik, melyekre eddig jó hitének nem vala szüksége, de melyek szükségesekké váltak arra, hogy a hitágazatot meghatározzák, és hogy közénk s az újítók közé örökös válaszfalat helyezzenek.

Bocsánatot kérek Bossuet dicső árnyékától; de midőn azt mondja nekünk, hogy a csalhatlanság tana a XIV-ik században kezdődött, közeledni látszik azon emberekhez, kik ellen annyiszor s oly jelesül harcolt. Nem mondák-e e protestánsok is, hogy az átlényegülés tana nem régibb nevénél ? S nem vitaták-e ugyanazt az arianok a lényegegységről? Bossuet, legyen szabad ezt ily nagy ember iránti tisztelet megsértése nélkül mon') Hitt. de Bossuet. Piéc. Justifie, du VI. libr. p. 392.